Hol, ha nem a parlamentben?

 

Az önálló Szlovákia húsz éves fennállása alatt bizonyos túlkapások a napi politikai gyakorlat részévé váltak. Az egyik legrosszabb helyi tradíció a szerepek és álláspontok cserélgetése attól függően, hogy ellenzékben vagy kormányon „vagyunk-e”. Aki parlamenti többséggel rendelkezik, azt arra is felhasználja, hogy megakadályozza a számára kellemetlen témák boncolgatását. Amikor ez a Radičová-kormány idején történt, a Smer képviselői hangosan – és tegyük hozzá, jogosan – kiabálták, hogy a parlamenti többség korlátozza a kisebbség jogait. A Smer kormánypozícióból most ugyanezt teszi az ellenzékkel.  A probléma nem is az, hogy a politikusok, rosszul, helytelenül cselekednek. Mivel a parlamentben a rájuk szavazó polgárokat képviselik, így az ellenzék jogait csorbító kormánypártiak az ellenzékre szavazó állampolgárok jogait csorbítják. Guglielmo Ferrero olasz filozófus ezt nagyon pontosan fogalmazta meg: „Demokráciában az ellenzék ugyanúgy a népszuverenitás egyik szerve, mint a kormány. Az ellenzék elnyomása a népszuverenitás elnyomásával egyenlő.”  Az a körülmény, hogy az éppen hatalmon levő erőket ingerli valamelyik politikai téma, nem szolgáltat törvényes alapot ahhoz, hogy megakadályozzák annak parlamenti megvitatását. Ha az ország alkotmánya kimondja, hogy a parlament hatáskörébe tartozik a „belpolitikai, nemzetközi, gazdasági, szociális és egyéb politikai kérdések megvitatása”, akkor nem létezik egyetlen ok sem, ami miatt ne tárgyalhatna egy olyan fontos kérdésről, hogy miért tagadta meg az államfő a parlamentben törvényesen megválasztott főügyész kinevezését. Hol máshol, ha nem a parlamentben kellene megvitatni, hogy az államfő az Alkotmány szerint járt-e el? Az az állítás, hogy az ellenzék „csak mocskolódni akar és destabilizálni a politikai helyzetet”, célzatos és jogcsorbító – függetlenül attól, hogy ki mondja. Most Robert Fico mondja.  A szlovákiai politikusok ellenzékben feltétlenül egyetértenek lord Acton 19. századi angol történésszel, aki szerint „a szabadság valódi fokmérője egy országban az, hogy milyen jogokat biztosít a kisebbségeknek”. A helyzet most az, hogy a parlamenti kisebbség nem vihet a törvényhozás elé egy közérdekű és fontos témát. Ez az állapot olyan messze van a valódi szabadságtól, mint a parlamenti többség a demokratikus alapelvek tiszteletben tartásától.  A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora