Hogy kerül a ló az asztalra?

 

Például a fogyasztóvédelem csak virtuálisan létezik. Ez annak fényében különösen kínos, hogy az unió a vele kapcsolatos negatív hírekben bürokratikus, agyonszabályozott, szabványosított szervezetként szerepel. Viszont tagállami és uniós szinten is komoly élelmiszerbotrányok pattantak ki. Írországban és Nagy-Britanniában lóhús került marhahúsként forgalmazott termékekbe, egy svéd beszállítónak marhahúsként adtak el ősszel ételfestékkel színezett magyar sertéshúst. És ha már fogyasztói jogok és hamis áru: a metil-alkohollal kapcsolatos csehországi, halálos áldozatok tucatjait követelő tragédia megmutatta, hogy a feketegazdaságban végképp lehetetlen ellenőrizni, mi kerül a fogyasztási cikkekbe, mi kerül valójában a piacra. A fogyasztóvédelem Szlovákiában Ľubomír Jahnátek jelenlegi és Simon Zsolt volt földművelési miniszter intézkedéseinek és akcióinak köszönhetően a közbeszédben is jelen van. Mégis csak általánosságok szintjén tud róla a közvélemény. Az élelmiszerek minőségének javítását a szlovák tárca egyrészt a beszállítók, másrészt pedig jellemzően a nagyobb áruházláncok ellenőrzésével szándékozik elérni. Az Európai Uniónak egyébként megvannak a vonatkozó mechanizmusai, melyek természetesen nem érnek véget az uborka megfelelő hosszának és görbületének szabályozásánál. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság 2002 januárjától működik, viszont alkalmatlan a gyors reagálásra, általában ajánlásokat fogalmaz meg a tagállamoknak és vizsgálatokat végez a káros adalékanyagokkal kapcsolatban. Az ellenőrzések szigorítását helyi szinten, gyorsabb ütemben az Európai Bizottság tudná elrendelni, a probléma azonban túlmutat az egyes országok belső intézkedésein: az élelmiszer-biztonsági hatóság jelentéseiből kitűnik, hogy országoktól függetlenül nagyon sok a szabálytalanság az élelmiszeriparban, a nagyobb országok piacán (mint Lengyelország) pedig már csak ennélfogva is több szabálytalanságot lehet kimutatni. Az élelmiszer-biztonság és a fogyasztóvédelem olyan terület lehetne, amelyen az Európai Unió szabályozásaival hatékony mechanizmusokat lehetne kialakítani, legalább az egységes minőségi szabályokat tekintve. Ez túlmutatna a mostani válságon, és sikerként lehetne elkönyvelni. Az egységes és átlátható fellépés már csak azért is fontos, mert az élelmiszer-biztonság kezelése egyre populistább, nemzeti színezetet kap: Európa nyugati fele a „keleti“ árutól fél (amibe a szlovák termékek is beletartoznak), Szlovákia a lengyeltől, miközben az egész unióban javítani kellene az élelmiszer-biztonságon. Addig nem lehetünk benne biztosak, miből is készül a mindennapi betevő.