Tegnap küldtem el életem első hangos üzenetét egy csevegőappon. Megpróbáltam alkalmazkodni a címzett preferenciájához, aki kifejezetten jelezte – jobban szereti, ha ilyen, pár szavas üzenetben mondom el, amit szeretnék, semmint hogy felhívjam őt. (Csak egy zárójeles megjegyzés, de talán legalább olyan fontos, hogy ez esetben én vagyok az, aki betanítom az illetőt, míg ő lenne az, aki magába szívná az információkat – láthatóan ez sem zavarja abban, hogy jelezze, még véletlenül sem szeretné, ha megcsörrenne a telefonja.)
Hívtál. Mit akarsz?
De a fenti eset után el is gondolkoztam, és megpróbáltam keretbe rakni a jelenséget. Biztosan ön is tapasztalta már, hogy a mai fiatal korosztály nem igazán szeret telefonálni. Szinte retteg, ha meghallja, hogy megszólal a telefon. Fel sem veszi, de pillanatokon belül ír egy üzenetet, hogy mit szeretnénk. Már kifogás sincs, hogy miért nem tudta felvenni a telefont, egyszerűen csak kiadja az ukázt: írjuk le, ha valamit akarunk. Ne zaklassuk hívásokkal.
Ez az egyik generációra jellemző, egy másikra pedig az, hogy szinte csak – a bevezetőben már említett – hangos üzenetek segítségével hajlandó kommunikálni. Az okostelefonok, az internet, az üzenetküldési lehetőségek megjelenésével teljesen átalakult a kommunikáció.
A mi generációnk, mondjuk a Z, még mindig hisz a telefonos megoldásban, úgy érzi, ha valahol, valamit hirtelen el kell intézni, meg kell beszélni, akkor a leggyorsabb megoldás, ha felvesszük a telefont, és pár percen belül minden felmerülő kérdésre választ kapunk, gyakorlatilag elintéztük, megbeszéltük azt, amire szükségünk volt. Legyen szó családi kérdésekről, baráti egyeztetésről vagy akár üzleti megbeszélésről.
A következő generációk, akik már az okostelefonok, a szupergyors internet korába születtek bele, már teljesen másként képzelik el a kommunikációt. Számukra egy telefonhívás maga a pokol, hiszen azonnal kell reagálni, megzavarjuk a nyugalmukat, így marad a szöveges vagy hangos üzenet. A probléma csak akkor van, elsősorban a munkahelyen, de akár a családban is, amikor több generációnak kellene kommunikálnia – ilyenkor jön a zűrzavar, ki alkalmazkodjon a másikhoz, melyik csatorna legyen a menő. És nem ritka, hogy ilyenkor elbeszélünk egymás mellett, vagy ami még rosszabb, meg sem értjük egymást, mert bár azonos nyelvet beszélünk, de kommunikálni mégsem tudunk egymással.
Úgy tűnik, marad az alkalmazkodás, a legújabb trendek követése. Csak ne jöjjön egy újabb hullám, amikor kizárólag emojikkal kell majd megírni, mit is szeretnénk. Vagy dönthetünk úgy is, mint az egyik kolléga, akinek a profiljában ott ékeskedik: ne merészelj hangos üzenetet küldeni…
Ezt olvasta már ?
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.