Helyi ügyekből országos mérlegvonás?

A hétvégén polgármestereket és helyi képviselőket választunk, egy hét múlva pedig már arról fogunk értekezéseket olvasni, hogy országosan ki vesztett és ki nyert. Bukik a Smer? Aligha.
Pedig sokan már most ilyen értelmezési kereteket állítanak fel. Smer kontra jobboldali pártok. Koalíció versus ellenzék. Függetlenek kontra pártjelöltek. A magyar térfélen pedig: Híd vagy MKP? A képlet azonban sokkal bonyolultabb annál, minthogy plusz-mínusz pár polgármesteri posztból meg tudjuk majd állapítani, melyik párt hányadán áll.
Az önkormányzati választások tétje alapvetően más, mint egy országos választásé. Helyi vezetőkről döntünk, sokszor nem pártmez, hanem személyes szimpátia és tapasztalatok alapján. Ha valahol győz a hidas jelölt, az nem azért történik, mert az összes rá szavazó polgár egyetért Bugárék parlamenti politizálásával, és ha veszít, az nem azért lesz, mert azon a településen elutasítják a Híd koalíciós tevékenységét. Ugyanez vonatkozik az MKP-ra és a szlovák pártokra is.
 

Emiatt a politikai alakulatok nagyrészt csapdahelyzetben vannak ilyenkor. Országos szintről sokat nem tehetnek a jobb helyi eredményekért – erre a jelöltállításnál és a helyi koalíciók megalakulásánál volt korlátozott lehetőségük, ha ebbe fentről érdemben bele tudtak, akartak szólni –, ám szombat után a pártelnököknek kell válaszolniuk a kellemetlen kérdésekre. 

Mindez fordítva is igaz: ha valaki a vártnál jobban fog szerepelni, azt a pártja saját országos népszerűsége növekedéseként fogja prezentálni.

Ha országos szintű konzekvenciákat akarunk levonni a hétvégi választások után, nem a konkrét eseteket, hanem a nagyobb számokat kell vizsgálni. A Smer számára nem az jelent csapást, ha hússzal, harminccal kevesebb polgármestere lesz, hanem ha elveszíti a megyeszékhelyek irányítását. Amire egyébként jó esély van: Pozsonyban eleve nincs is jelöltje – ez is jelzésértékű –, Kassa mellett pedig Nyitrát is elbukhatja. A minőségi visszaesés jelzés lehet a párt számára, ám még ez sem jelentené automatikusan azt, hogy a Smer országos szinten kevésbé vonzó, mint pár hónapja.

Az értelmezést két tényező is nehezíti. Az egyik – kevésbé ismert – tapasztalat, hogy a regnáló polgármester szinte biztos győztes. Négy és nyolc éve is a legtöbb esetben érvényes volt, hogy ahol indul a polgármester, ott nagyon nagy eséllyel veri a kihívóit.

Ezért lesz (lehet) például viszonylag sok településen vezetője a KDH-nak, miközben országos szinten már nem olyan tényező, mint az évtized elején volt.

A másik „zavaró” elem a helyi koalíciós háttér. A jelöltek többségét nem egy, hanem egyszerre több párt is támogatja. Érezzük, hogy más súlya van, ha egy párt saját jelöltje győz, vagy ha egy függetlent támogat egy párt, ám a kommunikációban ez ugyanúgy fog megjelenni: győzött a mi jelöltünk! Sok helyen,

elsősorban a kisebb településeken nehéz szétszálazni, hogy ki kinek is a jelöltje, pontosabban, ki mennyire volt egyik vagy másik párt favoritja, s ki az, aki leginkább a saját érdemének tarthatja a győzelmét.

A pártok országos elfogadottságáról mindezért többet mutat majd az elnökválasztás és főleg a jövő májusi EP-választás. Hétvégén pedig felkészülhetünk a független jelöltek előretörésére. Ez most a trend, és úgy tűnik, továbbra is megállíthatatlan marad. 

Pedig egy jelölt alapvetően nem attól rátermett, hogy nincs a mellén pártlogó, ellenben függetlenként is lehet függő helyzetben, például a szálakat mozgató helyi oligarcháktól...