Hazugságmérő

A demagog.sk weboldal pontos statisztikát vezet a szlovákiai politikusok elmúlt években tett kijelentéseiről, s azok valóságtartalmát elemezve próbálja bemutatni, kik a legnagyobb füllentők. Robert Fico kijelentéseinek közel fele vagy nem igaz, vagy félrevezető, vagy nem lehetett ellenőrizni az igazságtartalmát, a kormányfő kijelentéseinek csak 52 százaléka volt egyértelműen igaznak mondható. A statisztikát nézve, a többi szlovákiai politikussal összehasonlítva mind a mért kijelentések számában, mind a nem valós kijelentések arányában vezet a miniszterelnök. Ha ilyen gyakran nem mond igazat, és ez ilyen könnyen ellenőrizhető, vajon miért mégis ő a legnépszerűbb szlovák politikus? A válasz elég egyszerű és kézenfekvő: Nem arról van szó, hogy Robert Ficót Háry János, vagy Münchausen báró szellemi leszármazottjának kellene tekinteni. A nép egyszerűen imádja a populista politikusokat, nekik meg egyszerűen lételemük az igazság sajátos tálalása, a tények egy részének elhallgatása, elferdítése. Bár ezt sohasem vallják be a környezetüknek, és gyakran már maguknak sem, de talán néha még érzik, az embereknek nem kell mindig mindent elmondani, elmagyarázni. Ennek több oka is lehet: Egyrészt a lakosság többsége úgysem érti meg a dolgokat, másrészt a politika valójában nem egy egzakt tudomány. Itt nem mindig érvényes, hogy valami vagy fehér, vagy fekete, elég nagy a szürke zóna, amit aztán a saját kénye-kedve szerint tud magyarázni a politikus. Ez természetesen nem ország-, sőt politikai irányzatfüggő, hiszen a baloldali Robert Fico ugyanolyan populista módszerekkel állította a maga oldalára a szavazók többségét, mint a jobboldali populista Orbán Viktor. Nagyon fontos elem a kommunikáció, a PR és az emberek feledékenysége.

A lakosság nem szereti a rosszat hallani, nem akarja, hogy a politikus nap mint nap a fejéhez vágja, hogy többet kell dolgoznia, és kevesebbet fog keresni. Ezért a politikus, aki komoly hatalmat akar, nagyon gyakran használja ezeket az elemeket. Később természetesen kiderülnek, kiderülhetnek a hazugságok, de az már a szavazótábor értelmi szintjétől is függ, hogy mennyire hagyja magát becsapni. Ebből kifolyólag egyértelmű a képlet: Minél alacsonyabb egy pártra szavazó csoport értelmi szintje, annál könnyebb a politikusnak hazudnia, mert nem veszik észre. Így növekedhet a hazugságok száma, egyre nagyobb a populizmus. Folyamatosan emelkedhet a támogatók aránya is, amíg el nem éri azt a kritikus tömeget, amelyet már nem lehet meggyőzni hazugsággal. A populista lufi ilyenkor kipukkad, és a nép többsége a saját bőrén érzi a hazugságok következményét. Tipikus példája volt ennek Görögország, érdemes lett volna mérni, ott mennyire mondtak igazat a politikusok az elmúlt években. A mi régiónkban egyelőre még a populisták vezetnek, de előbb-utóbb, hála a hazugságmérőknek is, befellegzik nekik. Vagy a nép sosem tanul?