A hazai magyar politizálás vége?

Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolása a társadalmunk legmélyebb rétegeiben található problémákat és a felszín alatt lüktető konfliktusokat hozta elő, méghozzá olyan erővel, hogy abba az egész rendszer beleremegett. Ez alól nem kivétel a hazai magyar politikum sem, amelyet a kettős gyilkosság alapvető kérdések elé állít. S a megfelelő válaszok megtalálása sem garantálja számára a túlélést.

Belátjuk, kissé vészjósló forgatókönyv, de soha nem voltunk ennyire közel ahhoz, hogy a következő parlament már magyar párt nélkül fog felállni. Ez pedig a hazai magyar politizálás végét jelentené, legalábbis abban a formában, amit eddig ismertünk. Hogy ez mit jelentene a szlovákiai magyarság számára, az egyrészt nehezen látható, másrészt meghaladja ennek az írásnak a kereteit. Maradjunk tehát annál, mi idézte elő ezt a helyzetet, s mit tanulhatunk belőle.

Híd. Sokszor elhangzott az utóbbi napokban, de leírtuk a kormányalakítást követően is: nem lett volna szabad lepaktálni a Smerrel. Aki egy kicsit is jártas a hazai politikában, pontosan tudta, hogy Robert Fico politikai gyermekének már a keresztlevelébe beleírták a korrupciót és az állam kiszipolyozását, s csak idő kérdése volt, mikor csordul túl a pohár. Hiba vagy inkább végtelen naivitás volt abban bízni, hogy koalíciós partnereként majd a Smer körmére néz a Híd, s közben egy csomó mindent kiharcol a hazai magyarság számára. Az utóbbi két évből az derül ki, hogy nálunk nem működik az a logika, mint mondjuk Romániában vagy a Vajdaságban, tehát hogy bármilyen párttal el lehet menni kormányozni, csak a kisebbségi eredmény a fontos. Sokkal inkább úgy fest a dolog, hogy a Smer–SNS–Híd formációra nem a kisebbségi kulturális alap vagy a kétnyelvű vasúti táblák miatt fogunk emlékezni, hanem az újkori Szlovákia legnagyobb politikai botrányának előidézőjeként. Ami alighanem a Híd választási eredményén is lecsapódik.

MKP. A Soros-kártya megjelenése megmutatta, mennyire megbízható partnert talált magának a párt a Fidesz és Orbán Viktor személyében. Persze, ez sem meglepő, számtalanszor megírtuk, hogy a magyar kormánypárt kizárólag saját céljai érdekében ,,használja” a határon túli magyarokat. Messze nem arról van szó, hogy Orbán Viktor szlovákiai politikai járatlansága miatt hozta összefüggésbe a tüntetéseket Soros Györggyel . Orbán és a Fidesz pontosan tudja, hogy ez képtelenség, ahogyan azzal is tisztában vannak, mennyire ártanak ezzel ,,egyetlen” hazai stratégiai partnerüknek, az MKP- nak. Az egyszerű igazság az, hogy mindez a legkevésbé sem érdekli őket, egyetlen érdekük az, hogy a szlovák belpolitikai valóságot a maguk előnyére használják fel a magyarországi választások előtt. Menyhárték számára azonban hatalmas problémát jelent Orbán állásfoglalása, hiszen ez teljesen megzavarhatja az eddig Orbán-lojális MKP-szavazókat, aminek eredményeképp a párt nem hogy erősödhet, még veszíthet is pozícióiból az esetleges előrehozott választásokon.

Ám míg az MKP számára egy következő választási bukás sem feltétlenül jelentené a párt végét, a Híd esetében ez korántsem biztos. Az MKP ugyanis erős regionális struktúrákkal, és főként erős magyar kormányzati szponzorral rendelkezik (persze kérdés, meddig). Amíg ez a kettő megvan, a part tovább evickélhet, úgy mint eddig.

A Híd esetében azonban a parlamenti küszöb alá csúszás minden bizonnyal végzetes lenne. Erős pártszervezet és anyagi források hiányában nem látni, mi tarthatná egybe a pártot. Ráadásul Bugár Béla láthatóan belefáradt a politikába, s nincs olyan fiatal politikus a pártban, aki a helyére léphetne. Mindezek fényében tehát nagyon is elképzelhető, hogy az országunkban zajló változások a magyar közösség számára is földcsuszamlásszerűek lesznek. Hogy ezzel miként tudunk megbirkózni, az már egy másik történet.