Hazai egzotika

Mennyire vártuk régen a szikrázó, pompás nyarat! Az év azon időszaka, amikor az ember lenge ruházatban csatangolt egész nap, maximum egy vékony felsőt dobott be hátizsákjába, hogy este legyen mit magára dobnia.

Az elmúlt hét évben, amikor is mindegyik egymást követő év a legforróbb év volt a feljegyzések óta, a nyárból való öröm egyre inkább bosszankodásba ment át. Az ablakon kinézve, a betonolvasztó napsütéshez vezető felhőtlen kék ég már nem mosolyt varázsol az ember arcára, hanem szitkozódást vált ki belőle, mivel már tudja, mily kellemetlen forróság várja, ha elhagyja otthonát.

De van egy következménye az ember okozta éghajlatváltozásnak, amit nem látunk, és még nem is érzünk annyira, mint a tikkasztó hőséget. Ez pedig a trópusi betegségek megjelenése szélességi körünkben.

Csak úgy, ahogy a melegebb éghajlatokból származó állatok is már letelepednek nálunk, mint az elmúlt napokban a Kis-Fátra Nemzeti Parkban megfigyelt, Afrika északnyugati részén és a Közel-Keleten honos szirtifecske, a melegebb égtájakról származó kórokozók és azokat terjesztő, invazív rovarok is hova tovább jobban érzik magukat Európának nemcsak déli, de egyre inkább az északabbra eső részein is. Manapság még kuriózumként kezeljük az olyan híreket, hogy valaki itthon kapta el a nyugat-nílusi lázat. Idővel ez viszont egyre gyakoribb lesz. Idő kérdése, hogy a malária újra megjelenjen, a dengue-láz mindennapossá váljon.

Ugyan ezek a betegségek évente emberek százmillióit fertőzik meg világszerte, legtöbbjükre még sem létezik sem effektív oltás, sem különös gyógymód. Százezrek halnak meg. Az oka ennek pedig az, hogy eddig ezek a betegségek főleg a globális dél szegényebb, fejlődő országaiban fordultak elő, akiknek nincs elég pénzük, és ebből eredően kutatási kapacitásuk, amivel végrehajthatnák az ilyen betegségek legyőzéséhez szükséges molekuláris biológiai vizsgálatokat, a gazdag országok pedig azért nem invesztáltak az ilyen kutatásba túlzottan sokat, mert nem érintette őket a dolog eléggé. Az utóbbi években ez kicsit változott, a nagy áttörések a trópusi betegségek elleni harcban még odébb vannak. A dengue-láz és a malária ellen ugyan léteznek limitáltan hatékony oltások, de ezek messze nem akadályozzák meg a vírus nagy felületű terjeszkedését.

És ha léteznének is hatékony oltóanyagok, az utóbbi két évben kialakult vakcinaellenesség és tudományszkepticizmus a nyugati társadalomban, valamint az egészségügyi rendszer hanyatló állapota nem ad okot az optimizmusra Szlovákiában, sőt a nyugati világban úgy általában. Ennek okait kell sürgősen orvosolnunk. És ezzel megint csak az oktatásügy és egészségügy reformjának témájánál kötünk ki.

Ha az iskoláinkban tanító tanárokat nem fogjuk eléggé megbecsülni, akkor nem is várhatjuk el, hogy beleadják szívüket-lelküket a jövő generáció oktatásába. És a megbecsülés nem csak abból áll, hogy magasabb fizetést kapnak. Az iskolákat modern institúciókká kell átépíteni, s a tanrendet a 21. század igényeire kell átalakítani. Olyan teret kell kreálni, ahol a tanárok minden szükséges segédeszközt megtalálnak, hogy a gyerekeket felkészítsék a jövő kihívásaira. Nem szabad megfeledkeznünk érthető információs kampányok létrehozásáról sem a felnőttek számára, hogy a temérdek információs cunamiból, ami nap mint nap rájuk zúdul a közösségi médiából, ki tudják filtrálni a tényeket.

Az egészségügybe szintén sokkal több pénzt kell invesztálni, hogy megakadályozzuk az akut agyelszívást, ami miatt már most óriási hiány van orvosokból, nővérekből és mentősökből. Az egészségügyi létesítményeket korszerű diagnosztikai rendszerekkel kell ellátni.

Nagy kihívások ezek, de végrehajtásuk létfontosságú. A klímakatasztrófa következményei nem fognak minket megkímélni. Jön a hazai egzotika, sajnos főleg a negatív aspektusaival. Meg kell vele birkóznunk.