Három út áll előttünk

Eduard Heger miniszterelnök arra kérte Richard Sulík gazdasági minisztert, hogy az e heti kormányülésen terjesszen elő javaslatot a várható infláció által a lakosságot, de a gazdaságot is sújtó következmények enyhítése érdekében. Csak ő tudja, miért nem tette meg ezt sokkal hamarabb. Szerdán a tárcavezető anyagát nem fogadták el, mire ő pókerarccal közölte: a jövő hétre kiegészíti a tervezetet. „Van még idő, mert az intézkedések csak januártól lesznek hatályosak” – tette hozzá. Magyarországon viszont már hónapokkal ezelőtt árstopot vezettek be néhány alapvető élelmiszerre és üzemanyagra, Lengyelországban, újabban pedig Németországban csökkentették a benzin és a gázolaj jövedéki, illetve általános forgalmi adóját, Csehországban emelték a nyugdíjakat és a béreket, Ausztriában pedig jelenleg már olcsóbban tankolhatunk, mint nálunk. Mindeközben a szlovák kormány a vitatható körülmények között elfogadott inflációellenes csomagon kívül csak ígérget. „Intenzíven tárgyalunk” – ismételgeti hetek óta a kormányfő. Sajnos, eredmény nélkül. Emiatt nálunk is vészesen növekszik azoknak a száma, akiknek a szüntelenül emelkedő rezsiköltségek kifizetése után egyre kevesebb pénzük marad a mind drágább élelmiszerek és egyéb szükséges áru megvásárlására.

Az ellenzék, különösen a Robert Fico vezette Smer, ismét népszavazással menesztené a vergődő kabinetet. Ami aggályos. Ugyanis a kormány összetételéről a parlamenti voksolásokon valóban a polgárok döntenek. A testület idő előtti menesztése, vagyis négyesztendős megbízatási idejének lerövidítése kizárólag a parlament, majd pedig az államfő hatásköre. Sikeres bizalmatlansági indítvány vagy a miniszterelnök lemondása is a kabinet bukásához vezethet. Közvetlenül azonban még az eredményes népszavazás sem dönthet.

Jogászként Fico nyilván tisztában van mindezzel. Mégis újra referendumot sürget. Szerinte a népszavazáson kezdeményezhetnék a parlamenti képviselők megbízatási idejének lerövidítését lehetővé tevő, alkotmánykiegészítő törvény megalkotását. Ugyanis Mečiarék 1992-ben, az alaptörvény gyors összetákolása során erről a megoldásról megfeledkeztek. Tavaly a szlovákiai taláros testület éppen ennek hiánya miatt minősítette alkotmányellenesnek Ficóéknak az ideihez hasonló petíciós próbálkozását. Valószínűleg az államfő, akárcsak nemrég, ezúttal is normakontrollt kér az Alkotmánybíróságtól. A szakértők nagy többsége máris úgy véli, hogy a mostani kezdeményezés első kérdése aggályos.

Fico más véleményen van, ráadásul úgy véli, az újabb kezdeményezésén csak nyerhet.

Ha az Alkotmánybíróság netán nem utasítaná el a petíció egyik kérdését sem, akkor legalább részsikerről papolhatna, mert az eredményes népszavazás feltétele a voksolásra jogosultak ötven százaléknál nagyobb részvétele. Ezért követeli a Smer elnöke, hogy a helyhatósági és a megyei választással egy időben legyen a népszavazás. Ha a taláros testület döntése ismét elutasító lesz, akkor még harsányabban bírálhatja Zuzana Čaputovát, mert szerinte megint meggátolja a kezdeményezésüket, holott a jogával élve, valószínűleg ezúttal is állásfoglalást kér az illetékes testülettől. Fontos szempont a pártelnök számára az is, hogy a népszavazás várható elmaradása után tovább hergelheti, akár növelheti is pártja támogatóinak számát.

Ehhez akaratlanul ez a vergődő kormánykoalíció is hozzásegítheti őt, hiszen a három párt vezetői hetek óta leginkább azt számolgatják, vajon a liberálisok várható távozása után miként kaparhatják össze legalább minimális parlamenti többségüket, ugyanis Boris Kollár egyelőre kizárja a kisebbségi kabinet támogatását. Jövő szerdán Richard Sulík és az SaS további három minisztere alighanem benyújtja lemondását. Ha az elnök asszony elfogadja azokat, akkor háromféle folytatás lehetséges. Vagy még az eddiginél is nagyobb káoszba sodródunk, vagy népszavazás nélkül is előrehozott választás lehet. Netán nem akármilyen csoda történik, és a hárompárti koalíció nehéz helyzete ellenére igazolja, hogy Sulíkék nélkül legalább másfél évig működőképesek. Amiben napról napra kevesebben bíznak.