„Három királyok”

A három nagy hitelminősítő, a Standard & Poor’s, a Moody’s és a Fitch gyakorlatilag monopolhelyzetben van, együtt a piac 94%-át tartja kézben. Igaz, kockázatfelméréssel egyéb pénzügyi vállalatok is foglalkoznak, például a befektetési bankok és brókercégek, de igazán a hitelminősítők véleményét szokás figyelemben venni.

Az, hogy a válságra későn reagáltak, tény. Ezt egyrészt az bizonyítja, hogy az USA értékpapír-felügyelete, a SEC, valamint az Európai Központi Bank 2010 tavasza óta gondolkodik saját hitelminősítő megalakításán. Abban az időben még nem azért kritizálták őket, mert honi berkekben is leminősítettek, hanem mert a befektetési bankok esetében (például Lehman Brothers) lemaradtak az eseményekről. A késlekedés, vagy inkább a túlzott tisztelet bizonyítéka, hogy más társaságok gyorsabban léptek. A kínai Dagong már 2010 novemberében leminősítette az Egyesült Államokat, míg a nagy hármas csak tavaly nyáron merte ezt megtenni. A kínaihoz hasonló erélyt mutatnak az orosz hitelminősítők is. A lemaradás legnyilvánvalóbb bizonyítéka mégis az, hogy a Moody’s Írország besorolását 2010 decemberében egyszerre öt fokozattal vitte lejjebb.

A hitelminősítők körüli mai mizéria kísértetiesen hasonlít a tíz évvel ezelőtti, könyvvizsgáló cégekkel összefüggő afférhoz. Annak idején a később az Ernst & Young részéve vált Arthur Andersen évekig szemet hunyt az Enron viselt dolgai felett. A botrány akkora lett, hogy az ikertornyok lerombolása miatt zuhanó tőzsdeindexek még mélyebbre buktak. A könyvvizsgálók körüli helyzet azóta se változott. Az „öt nagyból” „négy nagy” lett, és működésük jelentősen hozzájárult a pénzügyi válság kitöréséhez.

Félő, hogy a hitelminősítők esetében is hasonló történik. A regulátorok most ugyan fogadkoznak, de idővel lanyhulni fog a rájuk irányuló figyelem, és pozíciójuk is megmarad. Nem arról van szó, hogy a tevékenységük káros, csak sajnos éppen az ő esetükben nem működnek a piaci mechanizmusok. Túl kevés társaság túl nagy befolyással bír.
Horbulák Zsolt