Hangya, híd, hatalom

A legutóbbi parlamenti választás is ékes bizonyítéka volt ennek a szlovákiai magyar politikumban. Az egyik oldal, egy kívülről jött „erős emberrel” felvértezve elkezdte a vízbe lökdösni azokat, akikkel nem akart együttműködni, a másik oldalból pedig jó páran egyszerűen odébb álltak, nem vettek részt a hídépítésben. Az összekapaszkodásból épült híd így rövid lett, nem voltak elegen ahhoz, hogy átérjenek a túlpartra, és bejussanak a parlamentbe. Mindenki itt maradt, ezen a parton, kiszolgáltatottként.

A hídépítő hangyáknál láthatólag nincs vita, sértődöttség abból, hogy az egyiküknek-másikuknak tartópillérként minden erejére szükség lesz ahhoz, hogy elbírja a többieket, míg mások nemes egyszerűséggel átsétálhatnak a hátukon. Mindenki elfogadja a helyét és a szerepét a közösség közös célja érdekében.

Csányi Vilmos Széchenyi-díjas magyar etológus pedig nemrégiben egy érdekes kísérletről beszélt. Egy hangyát izotóppal „színezett” finom elemózsiával kínáltak a kutatók, aki tele is tömte a pocakját. Utána a jóllakott hangyát visszaengedték a bolyba. Az etológusok később meglepődve fedezték fel, hogy az izotóp a boly minden egyes egyedének testében megjelent, szinte egyforma intenzitással. Vagyis a hangyatársadalom tagjai megosztoztak az elemózsián, tovább adták egymásnak, úgy, hogy lehetőleg mindenkinek egyformán jusson.

Ez már persze nálunk, embereknél teljesen utópia lenne. Mi arra vagyunk büszkék, ha mi magunk minél többet birtokolhatunk. Így jutottunk el addig, hogy ma már a világon megtermelt vagyon több mint 80 százaléka a Föld lakosságának leggazdagabb egy százalékához kerül. De ne menjünk ilyen messzire! Itt helyben, első lépésként bőven elég volna, ha megpróbálnánk megérteni a hangyákat. Hozzánk képest olyan picik és jelentéktelenek, hogy a legtöbb ember észre sem veszi őket. Mégis, biztos vagyok abban, hogy még akkor is rutinosan építgetik majd a kis hangyahídjaikat, amikor az embernek már írmagja sem lesz a Földön.

A szlovmagyar politikumnak idén is többször át kellene jutnia a választóvízen. Lehet folytatni a lökdösődést továbbra is, ahogy eddig, bűnbakokat keresni, kirekesztőst játszani, felelőtlenül posztolgatni. Mindent megtenni azért, hogy senki ne jusson át a túlpartra, és megnyugodni attól, hogy itt dekkolunk továbbra is mindannyian. Vagy hangyaszorgalommal építeni a szlovákiai magyar közösség önállóságát, fennmaradását biztosító valódi hidakat. Tessék választani!