Gyurcsány semmit sem tanult

A katalán elnök elmenekült, a madridi bíróság letartóztatott a színe előtt megjelenő nyolc katalán kormánytagot. Közben tüntetések pro és kontra, a forrongás változatlan, de mintha inkább a felszín fecsegne, a mélyben nyugodtabbak a hétköznapok, az életnek nevezett ügymenet változatlanul zajlik a politikai viták közepette; ez a Barcelona–Madrid El Clásico nem 90 perces lesz, nem is néhány hetes-hónapos, Spanyolország szétesése, Katalónia önállósága túl nagy világpolitikai tét.  A hét legkiemelkedőbb magyar híre számomra a politikai cinizmus legfrissebb megnyilvánulása, ezúttal kvázibalról: a népszerűségi listák tartós sereghajtója, Gyurcsány Ferenc exminiszterelnök kampányt indít a határon túli magyarok szavazati jogának megvonásáért. Amíg a hatalmon lévők mesteri kampányszimattal egyetlen személy iránti ellenszenvbe sűrítettek, csomagoltak minden társadalmi indulatot és félelmet az „idegenekkel” szemben, s megteremtették a kötelező sorosozást, addig a magát és pártját európai demokratikus alternatívaként hirdető a határon túl élő magyarokban véli megtalálni a nyerőnek vélt ócska populista ellenségképet – ráadásul ez szintugrás a mélybe még a hírhedt szoci a huszonhárommilliórománozáshoz képest is. Gyurcsány kijelölte a bűnbakok újabb csoportját, a támadástól szavazatokat remél; állampolgárságot kapó nemzettársaitól jogokat venne el, valami másodosztályú státust hagyva nekik, kimutatva változatlanul teljes érzéketlenségét a nemzeti érzések szimbolikus, ám a politikában mély jelentőségű kérdése iránt. Gyurcsány egy posztmodern Bourbon: semmit sem tanult, és semmit sem felejtett. SZOMBATHY PÁLpublicista