Gyilkosság élő adásban

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az emberiség egyszerűen nem állt készen az internet megjelenésére. És az élet maga is nap mint nap tanúbizonyságot tesz arról, hogy a gondolataim nem teljesen tévesek. Legutóbb a boszniai Gradačac városából származó Nermin Sulejmanovič szörnyű esete erősítette meg ezt.

A sikeres testépítő a jelek szerint mindig is nehéz természetű volt. Kereste a konfliktusokat, nevét a szervezett bűnözéssel kapcsolatban is emlegették, a barátnőjének pedig – saját bevallása szerint – olykor lekent pár nevelő szándékű pofont. A dráma hátterében éppen a családon belüli erőszak állt. Nizama Hecimovič egy hónappal ezelőtt panaszt tett a rendőrségen az élettársa ellen, majd visszavonta a büntetőfeljelentést. Sulejmanovič tudomást szerzett erről, és rettenetesen dühbe gurult. Felkereste a nőt, aki éppen egy közeli kunyhóban tartózkodott, és megölte. Ezután a városba ment, megölt még két embert, többeket megsebesített, végül önkezével vetett véget életének.

Mondhatnánk, hogy ez szörnyű, de mi köze van ehhez az internetnek? És pontosan ez a lényeg. Az emberi szörnyeteg élőben közvetítette gyermeke anyjának meggyilkolását az Instagramon. Nem voltak szép felvételek – egy fejlövés, egy vértócsa, az újszülöttjük sírása. Aztán a további gyilkossági terveiről posztolt. De talán nem is ez a legrosszabb.

Közel négy órába telt, mire a Meta eltávolította a brutális kivégzésről készült felvételt. Egy pillanat alatt 15 ezren nézték meg, és korántsem mindenki borzadt el a gyilkos ámokfutásától. Ellenkezőleg, Sulejmanovič közel kétszáz lájkot és számos bátorító kommentet gyűjtött be, sőt „testvérként” emlegették. Kész pszichiátria! Mi következik ezután? Élő közvetítés egy óvodai robbantásról? Mellette pedig például olyan kommentár lesz, hogy biggyesszünk oda egy szomorú vagy vidám smiley-t attól függően, hogy tetszik-e…?!

Természetesen helytelen az internetet hibáztatni a kor minden bajáért, az okok sokkal mélyebbek. Tagadhatatlan, hogy a világháló számos pozitívumot hozott a legkülönbözőbb területeken, a mindennapi élettől a tudományos kutatásig. Egy paradoxon azonban nem maradhat észrevétlen. Bár az internet öszszeköti az embereket egymással, az egyénekre gyakorolt hatása nagyon különböző. Féktelen individualizmusra, önzésre, egocentrizmusra ösztönöz. Ahelyett, hogy tényleg összekötne, valójában elidegenít. Egyre több ember él saját univerzumának középpontjában, gyakran elszakadva a valóságtól. Ez egy fi ktív univerzum, amelynek lényege a stilizált, szerkesztett fényképek, az infl uencerek tanácsai vagy a közösségi médiában megjelenő like-ok. És egyre növekvő gyűlölet mindazzal szemben, ami nem illik bele ebbe a kozmoszba. De leginkább attól a kérdéstől rettegek, hogy egyáltalán tehetünk-e ez ellen valamit. Mert a nagyszerű, forradalmi találmányoknak mindig vannak rejtett buktatóik. Gondoljunk például a cenzúrára vagy a könyvek elégetésére a nyomdagép feltalálása után, vagy az öngyilkossághullámra Goethe Az ifjú Werther szenvedései című regényének megjelenését követően, valamint a különböző alapvető tévedések vagy rosszindulatú ideológiák elterjedésére! Évszázadokba telt, mire mindezzel megbirkóztunk, és akkor, bumm, jött az internet. Tényleg nem irigylem magunkat.

A szerző a Plus 7 dní főszerkesztő-helyettese