Gyilkos algoritmus

Korábban, amikor a gyerekek növekvő agressziójáról beszéltünk, sokszor felmerült, hogy a sok gyilkolászós, lövöldözős videójáték lehet a felelős. Számos tanulmány igazolta, hogy a felvetés nem alaptalan, valóban befolyással lehet az ilyen szórakozás arra, hogyan kezeli az egyén az életben felmerülő konfliktusokat, problémákat.

Ma pedig ugyanezt kapjuk mindnyájan, csak sokkal nagyobb dózisban, a nap minden percében – a közösségi oldalakon. A platformok algoritmusai pedig – az üzleti érdekek miatt – úgy vannak beállítva, hogy a hergelés kifizetődő legyen, hogy minél több időt töltsön az egyén az oldalakon, ezzel bevételt generálva a tulajdonosoknak. Ha valaki elolvas egy-egy ilyen bejegyzést, akkor biztos lehet benne, hogy utána szinte megállíthatatlanul ömlik a hasonló tartalom. Ez pedig egy idő után magát a felhasználót is arra tanítja, hogy az agresszió, az uszítás, a fenyegetés megengedhető, hiszen azt látja a közösségi oldalakon. Ez lesz, lett a „normális” reakció, hiszen ezt látja mindenhol – arra nem gondol, hogy a manipulatív oldalak egy véleménybuborékba zárják, hogy más nézőpontot tartalmazó híreket, esetleg békésebb posztokat meg sem mutatnak neki. Ennek oka, hogy mérések szerint, ha az embert indulatba hozzák, sokkal több időt tölt a platformokon, a harag ez esetben jó tanácsadó, legalábbis a bevétel szempontjából. És számukra nincs más isten, csak a dollármilliárdok, nem érdekli őket, mennyi emberi élet megy tönkre, vagy ne adj isten, szűnik meg miatta… A gyűlölet, az agresszió, a gyilkosságra való uszítás maradhat, közben pedig az ártatlan posztokat törlik, az közösségi irányelvekre való hivatkozással…

Az utóbbi hónapok, napok eseményei is alátámasztják a fenti sorokat, elég csak az ukrán vagy az izraeli háborúra, a kormányalakításra vagy éppen az egy éve, a Tepláreňben történt gyilkosságra gondolni. Számos írásban foglalkoztunk a szomszédban zajló háborúval kapcsolatban azzal, milyen dezinformációs hadjárat volt a közösségi oldalakon (meg se történt, színészek játszották, nem úgy volt stb.), most ugyanezt kapjuk az izraeli eseményekkel kapcsolatban. Számos poszt van fenn, amely szinte ünnepli a gyilkosságokat, nagyobb mészárlásra buzdítva, hulljon a férgese jelszóval. Mert megtehetik, ezeket a posztokat nem távolítják el, sőt sok tíz meg százezer ember hírfolyamában megjelenítik (tudják, az indulat), még lájkok ezreit is begyűjtik vele, az üzleti érdek mindenek felett…

De nem kell ilyen messzire menni, elég a kormányalakítással kapcsolatos hírekre figyelni: a környezetvédelmi tárca várományosa, Rudolf Huliak (SNS) korábban egy környezetvédő akasztására buzdított a közösségi platformokon. Vagy ahogy azt is tudjuk már, a Tepláreň gyilkosa is ezeken az oldalakon hergelte magát, hogy végül kioltsa két ártatlan ember életét, csak azért, mert ők a gyűlölete tárgyának tagjai voltak…

Gyerekkoromban arra tanítottak szüleim, hogy sose kívánjam más ember halálát. Még a legnagyobb ellenségemét se. Ez volt a hagyományos nevelés. Ma pedig a magukat konzervatívnak valló, ám valójában szélsőséges emberek szinte örülnek más emberek meggyilkolásának, még több áldozatot kívánnak, és egymást biztatják, hogy még több vér folyjék. Az uszítás pedig meghozza az eredményt, a világ számos pontján emberek halnak meg csak azért, mert a közösségi platformokon (is) felbőszített emberek ellenségeket látnak bennük, akiket állat módjára le kell mészárolni – gondoljunk csak a lefejezett emberekre, a feldarabolt testekre, a gyilkosság előtt megerőszakolt nőkre, gyerekekre (!) stb.

Bár írásaimban, legalább a végén igyekszem mindig valami biztatót felcsillantani, most sajnos nem tudok – ennek nincs és nem is lehet jó vége…