Gordiuszi csomó

Gond annyi van, hogy ha éjjel-nappal tárgyalnának, sem igen győznék, de egyelőre nem tárgyalnak a felek, csupán üzengetnek egymásnak. Ebben a szakaszban legalább arról kellene megállapodni, hogy mikor és miről fognak tárgyalni, vagyis a párbeszéd menetrendjéről. Annak, hogy legalább ebben megegyezhessenek, pillanatnyilag két feltétele van. Izraelé az, hogy a palesztinok ismerjék el Izraelt zsidó államként, a palesztinoké –

s ezzel az USA is egyetért – pedig az, hogy Izrael teljesen fagyassza be a telepbővítést a megszálltnak nevezett területeken, vagyis Kelet-Jeruzsálemben és Ciszjordániában (Nyugati part).

A márciusban hivatalba lépett jobboldali Netanjahu-kormány erről eddig hallani sem akart, legújabban a bővítés átmeneti felfüggesztésére hajlandó – amerikai és uniós nyomásra – annak érdekében, hogy valamiféle párbeszéd kezdődhessen. Az elképzelések szerint e hónap végén, az ENSZ-közgyűlés alkalmából találkozhatna Netanjahu Mahmúd Abbász palesztin elnökkel, és Barack Obama amerikai elnök közvetítene közöttük.

A telepek kérdése az egyik legbonyolultabb probléma, szinte alig megoldható – és ebben kellene valahogy dűlőre jutni a béketárgyalások felújításához. Saron 2006-ban ürítette ki a Gázai övezetet, ahol 7 ezer zsidó telepes élt. Ez az izraeli kormánynak kétmilliárd eurójába került: a telepeseket kárpótolni kellett, új otthont adni nekik. Kelet-Jeruzsálemben, ahol a 67-es háború előtt csak arabok éltek, jelenleg kb. 200 ezer zsidó telepes él. Ciszjordániában az utóbbi évtizedben 50 százalékkal nőtt a nagyobb telepfürtök lakóinak száma, s már valamivel meghaladja a 300 ezret. És akkor még nem említettük a száznál is több vadtelepet, amelyekből Izrael néhányat itt-ott, tessék-lássék felszámol, tudván tudva, hogy pár nap múlva a fanatikusok úgyis visszaköltöznek. Félmillió ember elköltöztetése a megszállt területekről, ahogy a palesztinok követelik, a becslések szerint 80-100 milliárd euróba kerülne, ennyi pénze Izraelnek sohasem lesz.

Izrael jelenleg is gyorsított ütemben fejleszti – természetes növekedés címén – a nagy telepfürtökben az építkezést. Azzal a céllal, hogy e zsidó telepek megmaradjanak a majdani palesztin államon belül. Nehéz elképzelni, hogyan lehetne életképes az a palesztin állam, amely a zsidó telepekkel tarkított Ciszjordániából, valamint a tőle távol levő Gázai övezetből állna úgy, hogy e két rész között ott húzódik Izrael. Netanjahu most csak abba egyezett bele, ideiglenesen fékezi a ciszjordániai építkezéseket azzal, hogy a kabinet a jövő év elejéig nem ad ki új építési ajánlatkéréseket. Azt nem tudni, mennyit költ a telepbővítésekre, mert nem egy tételként szerepel a költségvetésben, hanem szétdobják, elrejtik a különböző tárcák között az erre szánt pénzt. A vadtelepek pedig – felszámolásukat Izrael többször megígérte – egyfajta ütközőt képeznek a nagy telepfürtök és az arab települések között. Summa summarum: minél több lesz a telepes, annál lehetetlenebb lesz egy későbbi kiürítés.

A telepek ügye bonyolultabb a gordiuszi csomónál. Átvágása sem jelentené magát a megoldást, hanem csupán az első lépést a megoldás felé.