GordEUsz

A régi vicc szerint az egyszeri magyar emigráns a belga hadseregben értetlenkedve kérdezi az őrmester első reggeli parancsa után, mely szerint flamandok balra, vallonok jobbra sorakozzanak, hogy hová álljanak a belgák.
Miután a franciák és a hollandok az EU alkotmányát, illetve az egy szem írek (saját alkotmányuk szerinti) a péntek 13-ai muszáj-referenduma az ún. Lisszaboni Szerződést halálra ítélte, muszáj megkérdeznem: hová álljanak az európaiak, kérem?
Fel van itt adva a gordEUszi csomó. Persze, az Európai Unió (EU) mint intézmény nem múlik ki. A nizzai szerződés alapján folytatni lehet azt az anomáliát, amely a történelembe az egyik legszórakoztatóbb politikai játékként kerül be. Hiszen a demokráciát mint legfőbb értéket képviselő EU egyetlen választott intézménye, az Európai Parlament szinte hatalommentes, a kvázi végrehajtóként funkcionáló Bizottság senkinek sem tartozik felelősséggel, míg a Tanácsban minden döntéshez az immáron 27 tagállam teljes egyetértése szükséges, míg a hatalom képviselete félévenként más államra száll. Furcsa, néphatalomtól szinte teljesen mentes társadalmi-politikai szövevény európai demokráciáktól.
Az ír népszavazás azonban nem arról szólt, hogyan kellene ezt az anomáliát megreformálni. Bár a Lisszaboni Szerződés valójában egy lépést jelentett volna egy európai konföderáció felé, de anélkül, hogy erről az európai szavazókat igazán megkérdezték volna. Lett volna egy elnök, meg egy külügyminiszter, de őket megegyezés alapján választotta volna az elit. Az európai polgároknak kuss. A Lisszaboni Szerződés, valamint elődje, az elutasított EU alkotmány úgy próbálta volna az EU gazdasági jellegét politikaira változtatni, hogy erről bármiféle konszenzus született volna a legutóbbi csatlakozást emésztő Nyugat-Európában.
Az elit igazán tehetnek már egy szívességet. Pontosabban kettőt. Ad egy: Nyugat-Európában jó lenne elmagyarázni a derék adófizető bürgereknek, hogy a csatlakozási folyamattal ők gazdaságilag csak nyertek. Közép-Európában az európai szolidaritást, magyarul a ne-csak-magadnak-harácsolj-gondolj-egy-picit-a-többiekre-is elvét kellene többet gyakorolni.
Ad kettő: kérdezzék meg az embereket, akarnak-e egy, a 21. század kihívásainak megfelelő szuperállamot. Ha igen, akkor fokozatosan kell megszüntetni az EU intézményi rendszer anomáliáját, de úgy, hogy a demokrácia elvei ne szenvedjenek csorbát.
Én a magam részéről igennel voksolok. Jarábik Balázs