Fut(hat)nak a pénzük után

Az előzményekre talán sokan emlékeznek még: a fizetésemelés kérdését az orvosok vetették fel elsőnek. A kórházi ellátásra szoruló betegeket cserbenhagyva tömegesen felmondtak, majd még néhány napig betegként figyelték az események alakulását. Az orvosi szakszervezet falhoz állította Iveta Radičová kormányát, s belekényszerítette az anyagi fedezet nélküli bérrendezésbe. Melynek értelmében nem a munka minősége, a szakértelem határozza meg a fizetés nagyságát, hanem kizárólag a végzettség.

A nővérek képviselői nem verték nagydobra, de hosszadalmasan tárgyaltak a megalázóan alacsony fizetéseik rendezéséről, s amikor a kormány, majd a parlament is rábólintott a béremelésre, nem sokáig örülhettek a sikernek. S kik tiltakoztak elsőnek? Az orvosok. Kifogásolták, hogy a törvény értelmében egy kezdő (egyetemet végzett) orvosnak alacsonyabb bér jár, mint a tapasztalt (főiskolai végzettségű) ápolónőnek! A további érv persze az volt, hogy a rendszerben nincs fedezet 40 ezer ápolónő fizetésemelésére. Az orvosok azonnali, illetve a hamarosan esedékes júliusi fizetésrendezésére sincs pénz, mégis megkapták s feltehetőleg megkapják. Kit érdekel, hogy emiatt mélyül az intézetek eladósodása…

A fehérköpenyesek tiltakozása eredményes volt, a kormány beleegyezésével, az egészségügyi miniszter jóváhagyásával a kórházigazgatók, a magánrendelőket működtető orvosok – hiszen nekik is emelniük kellett volna a nővérek bérét – törvényt sértettek és sértenek. Ugyanis forráshiányra hivatkozva nem emelték az ápolónők bérét. Sőt, voltak kórházak, ahol felbontották velük a munkaszerződést, vagy ugyanazért a munkáért kevesebbet kaptak, főleg azok, akiket a törvény kijátszása érdekében adminisztratív dolgozókká minősítettek át a munkáltatók.

A Marián Kollár vezette Szlovák Orvosi Kamara alkotmányellenesnek tartja a törvényt, ezért beadvánnyal fordult a főügyészségre a nővérek bértörvénye hatályon kívül helyezése végett. Merthogy nincs reális lehetőség a törvénybe foglaltak maradéktalan teljesítésére.

Az egészségügyi miniszternek állítólag nem volt tudomása a beadványról, nem ismeri tartalmát, de majd az Alkotmánybíróság döntése szerint jár el.

Az ápolónők és szülésznők keserűsége érthető, s több mint valószínű, harcolni fognak azért, amit egyszer már jóváhagyott számukra a parlament. Esetleg ők is kérik a főügyészségtől, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja felül az orvosok bérrendezéséről szóló törvényt. Hátha az ő esetükben is elismerik, hogy az alkotmányosság szempontjából nemcsak a formai kérdéseket kell vizsgálni, hanem azt is, hogy végrehajtható-e a törvény. Hiszen nem volt, s ma sincs fedezet az orvosok fizetésemelésére.

Péterfi Szonya