Füst és tükör, meg politika

A humorhatáron túl a kétségbeesés zónájában járt Robert Fico az elmúlt időszakban, a kormányalakításkor a rendszerébe beépült minden belső hiba kiütközött, és valóban feszült pillanatokat (napokat, heteket) okozott az újfent kormányfői székbe került és azóta egyre autokratikusabb politikusnak. 

Ezért Rudolf Huliakot inkább sportminiszterré, Samuel Migaľt pedig fejlesztési miniszterré buktatta, de már most hallani az elégedetlen morajt a parlamentben, ami egy szék irányába korlátozódik. Az alaptörvénynél betonbiztosabb koalíciós partner – Andrej Danko – egója ébredezik téli álmából, hiszen papíron jól festett a „megoldás”. 

A valóság ingatag talajára állva viszont Danko kezdi felismerni, hogy a nagy osztogatásból lényegében az ő személyét kihagyták – a párt kit érdekel, hiszen a parlamentbe csak olyan potyautasokat vitt be, mint Martina Šimkovicová –, ergó a mérleg nyelve éhesen, de élesen maradt, és már köszörüli is kapitányunk.

De mit is jelent a fennálló helyzet: a hajó réseit betömtük, nem süllyed tovább, de a hajófenékből a vizet nem sikerült kipumpálni, ráadásul a két tömítés is csak addig tart, amíg nekik jó. Elengedi-e inkább a két újdonsült miniszter kezét Fico, és szemet huny a majdani korrupciós ügyek felett – mert lesznek, különösen a sportminisztériumban, ahol most az egykori autófényező Huliak trónol 0, azaz nulla, a területet érintő tapasztalattal –, vagy megpróbálja megrendszabályozni a „dugókat”, hogy maradjanak helyükön? 

Fico taktikáit ismerve olcsóbb a lopás, mint a bukás, és ez a PS-nek lesz jó. Anélkül, hogy akár egy kis transzparenst bontanék a progresszívek logójával, a politikai 22-es csapdája vagy a malomjáték csiki-csukija folyamatosan fennáll majd, bizonyítva továbbra is az állítást: Fico csak a győzelemre volt kész, a kormányzásra nem. De ennek a politikai „játéknak” – mint mindig – most is két nagy vesztese lesz: az ország és a nép. 

Az államkassza terhelését ugyanis a Smer–Hlas–SNS-koalíció nem csökkentette, ellenben adót emelt inkább, meghozva azt a kellemetlen döntést, amit a PS is beharangozott, csak épp sajátos módon Fico ezúttal is a saját zsebére spórolt, és ezen a képen az sem tompít, hogy közben kiderült, hogy egyesek nagyon csinos villákat vettek maguknak. Gondolom, volt helikopterezés, jachtozás is, ahogy illiberáliséknál dívik. 

Általában az átlag elmegy amellett a tény mellett, hogy az elit- és multiellenes, állítólag keresztény és konzervatív úgynevezett patrióta tábor vezetői nagyon hamar nagyon szembetűnő gazdagságba kerülnek, miközben az elittel kokettálnak, és a multikkal haverkodnak, az adónkból élnek – nem is rosszul –, és olyanról sem hallottam még, hogy bármelyik parlament a régióban bejelentette volna: a gazdasági helyzetre való tekintettel csökkenti a miniszterek és az elnökök fizetését. Ez miért nem szúrja a szemét az egyre homofóbabb és oroszpártibb rajongótábornak?