Fontos a párt neve

Legújabban az országba kontrollálatlanul beáramló illegális menekülteknek, pontosabban az ezt ölbetett kézzel néző karhatalomnak. Mert ha én fiatal migráns férfi lennék, nyilván magam is kihasználnám az adódó lehetőséget. De ha egy ország határáról kellene gondoskodnom, akkor biztosan minden eszközzel igyekezném védeni, vagyis pont az ellenkezőjét tenném annak, amit a mostani illetékesek. Épp ezért nem érdekel, hogyan jönnek ide ezek az illegális határátlépők, hogy a sorosiszta embercsempészek transzportálják-e őket vagy Orbán direkt küldi-e ide őket, hogy ezzel beavatkozzon a választási kampányba (ugye, a magyarkártya ilyen vagy olyan bevetése nélkül nem lehet nálunk kampány, s ami érdekes, hogy ezt most épp olyan politikusok és pártok vetik be, akik magukat a nacionalizmuson felül állónak tartják). Egyetlen dolog érdekel, mert szerintem ez a lényeg: miért nem védjük a határokat? Mert ha a mostani hatalom ezt tenné, akkor bizonyítaná, hogy rátermett, ami csak a hasznára válna. Viszont az, hogy alig tesz valamit, sőt, szerinte hozzá kell szoknunk a migránsokhoz, pontosan azt bizonyítja, hogy nem tud vagy nem akar rátermett lenni.

Ami a potenciális magyar szavazatokat illeti, egy pozsonyi magyar ismerősöm jut eszembe. Nem érti, hogyan lehetséges, hogy legutóbb nem jött össze a magyar parlamenti képviselet. Bár talán jobb is, mondja, hogy az utolsó három és fél évben nincs ott a magyar párt, mert ha részese lett volna a semmihez nem értő Matovič- és Heger-kormánynak, talán soha többé nem szavazna rá senki. Ezzel én is egyetértek, bár nincs értelme azzal foglalkozni, hogy mi lett volna. Aztán méltatlankodik, hogy van Szlovákiában csaknem félmillió magyar, és ez a sok ember képtelen bejuttatni a magyar pártot a parlamentbe. Igaz, ő sosem szavazott magyar pártra, no de ott a többi félmillió. Hát ez az, válaszolom neki, ha mindenki a másiktól várja, akkor sosem lesz elég szavazat. S rögtön meg is kérdezem, hogy ő miért nem szavazott, ahogy ő mondja, a magyarokra. Elégedetlen volt velük? Csodálkozva néz rám. Dehogy, én mindig elégedett voltam, feleli, csak hát én Pozsonyban élek. De ha a magyar vidéken élnék, most is biztosan az MKP-ra szavaznék. Aztán kijavítja magát: jaj, mit is beszélek, az Összefogásra vagy mi is a nevük... Igen, kösz, a Szövetségre szavaznék.

Hát... Az jut eszembe, amikor a legutóbbi népszámlálás után Kassa belvárosában mesélte egy asszony, hogy ő tősgyökeres magyar, de szlováknak vallotta magát. Hadd örüljenek ezek, hogy többen vannak, mondta, majd nevetve hozzátette, jól becsaptuk őket, ugye? Nem tudom, ki csapott be kit...

Visszatérve a pozsonyi magyar ismerősömhöz, nem csak ő keveri az MKP utódpártjának a nevét. Sokszor tapasztalom, hogy valaki egyszerűen magyar pártról beszél. De a választási listán ilyen nevű párt nincs. Ezért meg szoktam kérdezni, hogy melyik pártra gondol az illető. Hát a Berényi, Bárdos, Forró pártja, újabban a Gyimesi pártja (is). De a neve, mi is a neve? Ja, igen, már nem MKP, mi is? Ja, a Szövetség! Aztán a legjobb, amikor szóba kerül, hogy Aliancia. Micsoda? Hát az a Szövetség szlovákul! Aha, tényleg! Ezek egyébként nem buta emberek, nem aludtak az elmúlt néhány évben, csak épp nem a politikai pártok névváltoztatásának figyelemmel kísérése tölti ki az életüket.

Gondolom, kampányoló politikusaink is tapasztaltak ilyesmit, s mindent megtesznek azért, hogy a szavazók majd azt a magyar pártot karikázzák, amelyre ténylegesen gondoltak.