Fico, az avatár

Ha ez valakinek még nem esett volna le, ajánljuk figyelmébe a Smer internetes oldalán a videófelvételt, amelyen Marek Maďarič kulturális miniszter Ficót, mint államfőjelöltet faggatja a gyerekkoráról. A beszélgetést a kormányfő dolgozószobájában vették fel, a háttérből figyel egy Milan Rastislav Štefánik bronzfej meg egy miniszvatopluk, a vár udvarán 2010-ben felállított ágaskodó lovas, kivont kardos (a szűk szakma szerint nem korhű, viszont legalább giccses) nagymorva-szlovák nemzeti szívdobogtatónak az asztali változata. Az újságíró szerepét farmerben és kockás ingben, lezser borostával vállaló Maďarič combjára fektetett tabletből merít ihletet két kérdés között, Fico pedig elmondja: ha tehetné, minden mai gyereknek olyan szép gyerekkort kívánna, mint amilyen az övé volt. Mert nem akármilyen gyerekkora volt ám a legesélyesebb államfőjelöltnek: szülei keményen dolgoztak, 6-ra jártak munkába, ha pedig Robika farmert akart venni magának, el kellett mennie brigádozni, aztán ha átverekedte magát a többi akadályon, a pöstyéni Tuzexben végre megvehette a nadrágot. Nem semmi. Mindebből úgy tűnik, már akkor is csak magával volt elfoglalva, ugyanis ha figyelt volna, látja, hogy akkoriban mindenkivel ez történt, nem csak vele. A legszívmelengetőbb mégis az a rész, amelyikben Fico, az állítólagos szociáldemokrata bevallja: gyerekkorában bizony átesett a keresztség, az elsőáldozás és a bérmálás szentségén, vagyis, mint mondja, nem kizárt, hogy jobban áll ezen a téren, mint egy-egy KDH-s képviselő. Úgy tűnik tehát, abban a (szerinte olyan csodálatosan jól működő) kommunista világban Robikát biztos, ami biztos alapon azért templomba is járatták szülei. És milyen jól tették, mert bizony sokra vitte ez az ember, mi több, ha engedjük, hogy államfőként segítse életünket, még többre viheti, ha ugyan boldoggá nem avatják közben.