Ferenc pápa jó humorérzéke

Sok bírálat éri Ferenc pápát, a humoristák látogatásáért is célkeresztbe kerülhetne, hisz nem egyszer vallási témákkal humorizálnak egyesek, ő mégis vendégül látja őket. A katolikus egyházfő úgy véli: „Természetesen lehet nevetni Istenen is, és ez nem istenkáromlás.” Hozzátette, „ezt meg lehet tenni anélkül, hogy a hívők vallási érzéseit megsértenénk”. S igaza van, hisz a humorizálásnak is van egy úgynevezett egészséges oldala, s egy zavaró, már-már feszültséget generáló szintje. Ilyenkor mondjuk azt, hogy az ízlés határain belül, vagy azon kívül mozog az adott vicc, vagy az előadott szituáció. 

A komikusok jelenléte a Vatikánban egyfajta jelnek is tekinthető, hogy a világnak szüksége van mosolygásra, nevetésre. S ha már ilyen magas körökben is megmutatjuk azt, hogy igenis is itt vannak köztünk a humoristák, élvezzük mindazt, amit csinálnak, akkor bizony ez intő jel lehet a társadalomnak. Sok szálon visszavezethető a zárkózottság, a szomorúság és a fásultság az emberek életében. Visszanézhetünk a járványhelyzetre, a fokozódó politikai szituációkra, az inflációra, az élet folyamatos kihívásai nem fogják felfelé görbíteni a szánk szélét. Így, a hétköznapok szürke hangulatában nagyon jól tud jönni a nevetés. Észrevehetjük magunkon, mennyire ki vagyunk éhezve rá, hiszen mennyien görgetjük a közösségi oldalakat vicces videókért. 

A humor szervesen kapcsolódik a mindennapok derűs szemléletéhez, ugyanis a nevetés pozitív gondolkodáshoz vezet, mindemellett jótékonyan hat az egészségre. Csökkenti a stresszt, boldogsághormont termel, biztosítja a jó közérzetet. Ahogy végiggondoljuk ezeket a tényezőket, jól kivehető, hogy elengedhetetlen a humor a „jó napokhoz”. Ferenc pápát követve nem szükségszerű minden nap humorista estekre járnunk, s magunkra erőltetni a nevetést a nap huszonnégy órájában, azonban értelmezhetjük úgy is a Vatikánban történteket, hogy szükség van egy csepp humorra a hétköznapokban úgy, mint ahogy a komikusok toppantak az egyházfő színe elé. 

Persze nem lehet általánosítani e témában sem, hisz különböző személyiségű emberek másként élik meg a hétköznapok terheit (vannak szorongósabbak és lazább természetűek). Az viszont dicséretes, hogy a pápa világi komikusokat engedett a hajlékába, ezáltal még egy réteg felé kitárva az egyház kapuit. Már többször tapasztaltuk, Ferenc pápa nem csak fél szemmel figyeli a világi történéseket, amikre többé-kevésbé világi módon próbál közelíteni. Nem rossz dolog ez, sőt ráfér a katolikus egyházra egy kis „társadalmi szimpatizmus”, amit ilyen eszközökkel/cselekedetekkel könnyen elérhetnek.