Ferenc József szelleme

Nem igazán értettem soha ezeket a véleményeket, mert ha valaki kiszáll a vonatból az enyhén vizeletszagú, lepusztult pozsonyi főpályaudvaron, mindenhol érezheti magát, csak a fejlett Nyugaton nem. Arra fogtam a dolgot, hogy Pozsonynak még megmaradt valami abból a kisvárosias bájából, ami egy budapesti embernek maga lehet a fellélegzés. Azt pedig egy néhány napig itt tartózkodó vendég nem veszi észre, hogy ez a kisvárosias báj nem jelenti azt, hogy itt nincs káosz, fejetlenség, szervezetlenség.

Egyre nagyszabásúbb tervek kezdenek valóra válni, amelyeknek a kétségbeejtővé váló fővárosi közlekedési helyzeten kellene javítaniuk: villamos fog járni Ligetfaluba, elkezdhetik a D4-es körgyűrű építését, felújíthatják az úthálózat jelentős részét. Mindez nagyon szép és jó, a hátulütője, hogy soha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy kellene. Az újjáépült Öreg hidat átadták ugyan nagy nehezen a pályázat határidejének lejárta előtt, azonban közlekedni a mai napig nem lehet rajta, még gyalogosan sem. A D4-es körgyűrűt szakértők szerint kapkodva tervezték meg, és nem biztos, hogy a befektetés nagyságához mérten segíthet a pozsonyi közlekedési helyzeten. Az útfelújításokat hamarosan elkezdhetik, arra azonban nincs garancia, hogy júliusra be is fejezik, amikor átvesszük az uniós elnökséget, és elárasztják Pozsonyt a sötét ablakú limuzinok konvojai. Az embernek kissé az az érzése, mintha minden megoldásról csak évtizedekkel azután kezdenének el gondolkodni az illetékesek, miután tarthatatlanná válik a helyzet. Lehet, hogy már a hatvanas években gondolhattak volna arra, hogy sokkal-sokkal több autó lesz ebben a városban, mint amennyi épp elfér benne. Akkor még talán könnyebben áldozott volna az állam egy metróépítésre, mint most, amikor végül csak villamosvonalat építettek ki metró helyett, és azt is úgy, hogy a fővárosban közlekedők két évig szenvedhettek az építkezések miatt. Már csak ezért is frappáns lenne, ha az Öreg híd végül eredeti nevét kapná vissza, és Ferenc József hídként keresztelnék újjá, ezzel emlékeztetve a közigazgatásnak arra a monarchiabeli bumfordiságára, amibe végül egy birodalom roppant bele.