Félelemország

Magyarország eszerint „titokban” befogadott 1300 menekültet, miközben a gigantikus állami propagandagépezet az utolsó csavarjáig attól zengett és rázkódott az utóbbi bő két évben, hogy Magyarország a magyaroké, és a határokat hermetikusan le kell zárni az idegenek előtt. Alig több mint két hónappal a választások előtt a Fidesz lelepleződött – az ellenzéknek ehhez fogható ziccer már aligha jön össze áprilisig.

Az elmúlt napok azonban arra mutattak rá, mindez már későn jött. Hogy magát Orbán Viktort parafrazeáljuk, a magyaroknak már annyit hazudtak migránsügyben, hogy alighanem maguk sem tudják, mit higgyenek. A legegyszerűbb a saját zsigeri félelmeiknek hinni, hiszen megszokták, hogy a félelmeiket gondosan ápolgatják odafentről is: a kormány szerint a migránsoktól kell rettegni, az ellenzék szerint pedig a rájuk köszöntő diktatúrától. Biztatást nem kapnak. Azt senki nem mondja nekik, álljanak ki magukért és az embertársaikért.

A mai magyar politika a félelemkeltésen kívül más hívószót nem ismer.

Az ellenzék tulajdonképpen csapdahelyzetbe került. Kiderült ugyanis, hogy a kormány mégsem annyira kegyetlen, mint ahogy ezt az elmúlt években állította magáról, hiszen menedéket nyújtott 1300 rászorulónak. Az ellenzéknek ezért – ha következetes akar maradni – hangosan meg is kellene dicsérnie a kormányt, amellett persze, hogy elítélné azt a hazugsághadjáratot, amelyet szakadatlanul, az adófizetők pénzéből folytatott. Ez azonban – azaz hogy az ellenzék elismerje, a kormány ezúttal helyesen cselekedett – nyilvánvalóan csökkentené a botrány súlyát, így az ellenzék számára vállalhatatlan. Így aztán az ellenzék ismét következetlenné és még hiteltelenebbé válik. A Jobbik pedig, amely a demokratikus ellenzék vezetőjének pozíciójába kéredzkedett, máris visszatért korábbi önmagához, amikor a kormányt elsősorban a menekültek befogadása, és nem annak elleplezése miatt ostorozta. Vona Gábor szombati kampánynyitó beszédében kiemelte, ami jó, azt meg kell tartani az Orbán-érából, például „Magyarország megvédését” is. Azaz: már megint ugyanott vagyunk, a félelmet senki nem próbálja meg felszámolni, csak a maga oldalára állítani.

Pedig ki kell mondani: igenis, a magyar kormány dicséretet érdemel. Kellemes csalódás, hogy Orbánék mégsem annyira kegyetlenek tettekben, mint szavakban. Ezt már csak azért is jó tudni, mert Magyarország miniszterelnökét a következő években is Orbán Viktornak fogják hívni, ez a mostani lelepleződés nem fogja megbuktatni a Fideszt, hiszen a propagandagépezet tovább teszi a dolgát, s bár a kormány kommunikációja ezúttal kissé elbizonytalanodott, az átlagos választó ezt alig fogja észrevenni. Megtudtuk tehát, Orbánék képesek a helyes emberi cselekedetekre, csak képtelenek ezt bevallani. Ami tulajdonképpen érthető is, hiszen nagyon úgy néz ki, az ilyesmire egyszerűen nincs választói kereslet – a magyarországi politikai kommunikációban értelmezhetetlenné vált minden, ami nem a félelemkeltésről szól, mindkét oldalon. Így a fő kérdés igazából az lesz, a befogadott 1300 ember életét nem teszi-e tönkre a továbbiakban a tőlük való rettegésre felépített propagandamonstrum.