Fegyvertartás

Egész éjjel szakadt az eső, reggel nyolckor pedig már napsugarak melengették a pocsolyák felszínét. Permetezni kellene, mert jön a peronoszpóra, lépett a bolt elé egy zacskó kiflivel Bandika, és hozzá is tette egyből, hogy semmi kedve hozzá. A munka nem kedv kérdése. Azt csinálni kell – szisszentett fel egy tízes fácánt Ervin, majd a boltlépcső szélére telepedett. Kezdetben csak a rövid prózáit olvastam, tetszett a humora. Később aztán inkább a riportjai szólítottak meg. Az idő próbáját nem állja ki, de lehet, hogy kétszáz év múlva valaki majd azt mondja, hogy mégis. Maga mit olvasott tőle? Bandika vállat vont, és elismerte, hogy csak a Naplót. Azt is csak a Che Guevara miatt, mert divatban volt akkor még, nem is tudni, miért. Talán csak a feje miatt. Viseltük a pólónkon, meg a falakra plakátolva, de senki nem nyomozott igazándiból utána, hogy mit is csinált pontosan, vagy hogy miként kéne hozzáállnunk. Ervin nem reagált a hallottakra, a rádió viszont bemondta, hogy az USA-ban megint meghaltak néhányan egy lövöldözésben, ezúttal a Tennessee államban, Chattanooga városában. Mi ez a sok lövöldözés mostanában? – kérdezte aggodalmas tekintettel Ervin. Beszélt Chattanooga városáról is, a szép hídjairól és a kivételes földrajzi környezetről. Ne haragudjon, hogy ilyet kérdezek, de gondolom látott már olyat, hogy egy városnak tava van, vagy folyója, amelyik keresztülfolyik rajta. De olyat látott már, hogy egy folyó belefolyik egy tóba, ráadásul éppen a város közepén? Na hát ez van Chattanoogában, mert a Tennessee folyó éppen ott ömlik bele a Chikamagua-tóba. Pontosabban átfolyik rajta. Na itt álljunk meg – intett Bandika. Hogy azt mondja nekem, hogy van egy tó, amibe az egyik oldalán belefolyik egy folyó, aztán a másik végén meg kifolyik belőle? Igen, bólintott Ervin. Na de hát akkor a tó tulajdonképpen a folyó része, nem? Ervin most nemet intett, majd felemelt mutatóujjal mondta: az a tó egy duzzanat a folyó testén. Ott a tó is, meg a folyó is, de hogy melyik hol ér véget, és hol kezdődik a másik, azt lehetetlen megállapítani. Talán nem is szükséges. Ellentétben a sok lövöldözés okával. Miért lövöldöznek ezek újabban annyit? Bandika letette a kiflis szatyrot a mohaette betonra, és elgondolkodott. Gyerektartás, fegyvertartás, háztartás... ezek állandó konfliktusgócok. Meg talán... mert Amerikában a vadnyugati hagyományokból fakadóan sokan tartanak otthon lőfegyvert. Akinek nincs fegyvere, az ugye használni sem tudja. Ugyanez a helyzet a csavarhúzóval, a konzervnyitóval és a betonkeverővel is. Ha van otthon, előbb vagy utóbb eljön a pillanat, amikor előveszed. Ezt gondoljuk mi – dobta a kukába a pléhdobozt Ervin, majd beismerte, hogy nem olvasta Az Őrség panasza című Moldova-riportot. Csak a fülszövegét, a múltkor. Az áll benne például, hogy „egy-egy közösség megismeréséhez évek kellenek, vagy talán egy teljes élet”. Sok mindent nem hiszek el neki, de ezt igen. Szerintem meg feleslegesen teátrális – emelte fel a szatyrát Bandika, és hazament.

A szerző a Vasárnap munkatársa