Fájlinfónál jobb a pofon

Egy fájlinformációból Szlovákiában nem lehet botrány, leginkább azért, mert az emberek egy része – különösen a Smer szavazói – nem tudja, mi az. És a Szlovák Gázművek kisebbségi részvénycsomagjának visszavásárlása is nehezen kommunikálható. Viszont egy jó verekedés az emberközeli, érthető, a buszon, a fodrásznál, vagy a kocsmaasztalnál is jól el lehet beszélgetni róla. Félő azonban, hogy a rendkívüli ülés alternatív tematizálása olyan jól sikerült, hogy önálló életet kezd élni, és elfedi az alapproblémát. Az, hogy a J&T pénzügyi csoport gépén írtak egy kormányanyagot, amelyben a cég maga is érdekelt, természetesen botrány, melyért a kormánynak, de legalább a gazdasági miniszternek illene felajánlani a lemondását, és hosszabb demokratikus tradíciókkal rendelkező országokban valószínűleg így is történne, leginkább a választók részéről érkező „megrendelés“ miatt. Nálunk viszont következmények nélkül maradt a Gorilla-ügy, és kormányfő lett abból az emberből, aki pártelnökként egyedül járt ama bizonyos konspirációs lakásban, az SDKÚ viszont megtépázódott és kivérzett a küzdelemben, érzékenyebb szavazóik miatt. Távol álljon tőlünk, hogy a Smer szavazóit átalányban butázzuk le, 1 134 280 hülye valószínűleg nem él az országban, az ő érzékenységük egyszerűen másképp állt be. Az úgymond erős állam illúziójáért, a vélt stabilitás miatt elnéznek ilyesmiket is kedvenceiknek. Rövidlátásuk nem terjed ki arra, hogy a veszteséges cég megvásárlásának cechjét gyerekeik is fizetni fogják; ráadásul a probléma lényegét sem értik, az SPP nekik a havonta érkező gázszámlát jelenti, a fájlinformáció, az meg valami ellenzéki huncutság. Ahhoz, hogy az ügy a Smer számára mégis kellemetlenül süljön el – pedig milyen jól lehetett volna promotálni, hogy az Európai Mobilitási Héten nem luxusautóval mentek a kormányülésre, a sajtóosztály már elkészítette az anyagokat, hiába –, kellett a hatalom arroganciája. Az, hogy miután Robert Fico elmondta a távoli mesterét, Castrót ugyan nem közelítő, de tájainkon szokatlanul hosszú szónoklatát, minisztereivel és képviselőivel együtt kivonuljon az ülésről. Ilyent még Vladimír Mečiar sem csinált. A „83 kolesík“ azonban a végtelen hatalom érzetét kölcsönzi a Smernek. A kormányalakítás után egy ideig ugyan megpróbálta az européer újbaloldali párt látszatát kelteni, azonban egy idő után megmutatkozott, mentálisan még mindig azok a régivágású JRD-elnökök és párttitkárok, akik voltak '89 előtt, csak a fazékkék zakó helyett valami rendesebbet vettek fel. A reflexek azonban maradtak. Az, hogy Igor Matovič makettállítása, vagy Ľudovít Kaník Fico székébe ültetett bábuja parlamentbe való dolog-e, szintúgy vitatható. Az évszázados parlamenti tradíciókkal rendelkező britektől ritkán érkeznek ilyen hírek, összességében azonban mindkét próbálkozás ártalmatlan, gyerekes, dadaista gesztusnak tekinthető. A videófelvételek szerint láthatóan nem csak a haza szolgálatától megvidámodott smeres honatyák érzékenységének ez már sok volt. Az is jellemző e bagázsra, hogy „osztályfőnökük“, Pavol Paška, akinek egyre nagyobb problémát okoz a parlament vezetése, nem akarja semmilyen módon kivizsgálni, hogy párttársai ittasak voltak-e, sőt, megindult az ellenpropaganda, Dušan Jarjabek szerint a szájon vágott Jozef Viskupičnak kellett volna vérvizsgálatra mennie, hogy bebizonyítsa, ő nem volt ittas. A Smer gondolkodásmódja nem tud elrugaszkodni a Malina Hedvig-ügy logikájától, miközben a közélet színvonala egyre csökken, vulgarizálódik. A makettállítós bohóckodás tehát olyan jól sikerült, hogy általa talán sikerül életben tartani az egyébként süllyesztőgyanús témát, még akkor is, ha borítékolhatjuk, hogy a lapzárta után folytatódott rendkívüli ülésen garantáltan nem váltották le Ficót. Sőt, támogatottságát sem fogja megrengetni ez az ügy.