Ez a vonat már elment

 

Tegnapelőtt felültek a buszra, elmentek a fővárosba, felbaktattak a kormány, majd a parlament elé, aztán bevásároltak és hazamentek. „Letüntették” a magukét, és kész. Több eredményt valószínűleg naivitás várni a tanártüntetéstől. A hatékony nyomásgyakorlásnak több fontos alapfeltétele van: az összefogás, a jó időzítés, a kényszerhelyzet megteremtése vagy a lakosság (vagyis a választók) kritikus tömegének az ügy mellé állítása. Néha ez utóbbi nélkül is megy – gondoljunk az orvossztrájkra –, de csak akkor, ha rendkívül előnyös zsarolópozíciót tud kialakítani az adott ágazat. A keddi akcióra a fentiekből szinte semmi sem igaz. Az időzítés fabatkát sem ért, kényszerhelyzetet nem teremtettek (semmivel sem fenyegették meg a kormányt), látszólag hiányzik az akció mögül az összefogás is (muszájszaga van az egésznek), az embereket pedig nem lehet rövid időn belül kétszer ugyanazért a célért lázba hozni, pláne ha úgy látják, hogy a tüntetők maguk se nagyon tudják, mit és hogyan akarnak elérni. A szakszervezet tavaly ősszel érhette volna el a maximumot, ám akkor megijedt a lehetőségtől. Vezetősége egyrészt nem volt felkészülve a kemény nyomásgyakorlásra, másrészt nem is nagyon akarta azt – elvégre a Smer „szociális párt”, ráadásul a szakszervezeti konföderáció partnere. Itt ütött vissza az egy évtizedes bratyizás Ficóékkal – a valós érdekvédelem feladása a munkatörvénykönyv felpuhításáért és pár szakszervezeti főnöknek adott zsíros pozícióért. Hiányzik a koncepció, a prioritások és az összefogás is. A kormányzat bármilyen gumicsonttal képes hónapokra „jóllakatni” a szakszervezet vezetését, és sajnos nem látni, hogy az pontosan mit is akar. 2011-ben azt követelte, a tanárbéreket emeljék a nemzetgazdasági átlagbér 1,6-szorosára, tavaly a 10 százalékos béremelésért volt sztrájk. Végül beleegyeztek ennek a felébe is, azzal, hogy a minisztérium előkészíti az ágazat átfogó reformját. Az 5 százalékos emelés felemásra sikeredett, a reformcsomag felemásra se. Most akkor mi is a helyzet? Béremelés helyett az „iskolák megmentéséért, jobb körülményekért, az ágazat költségvetésének emeléséért” vonultak utcára. Már csak a világbéke hiányzott a célok közül… Május eleje van. Ebben a tanévben több figyelemfelkeltő akcióra aligha futja, várhatóan egy ideig újabb éles sztrájkra sem kerül sor. A keddihez hasonló színes felvonulások meg csak arra jók, hogy pár száz tanár kiránduljon Pozsonyba.