Európa válaszúton

A Pentagon főnöke, Pete Hegseth felvázolta e hidegzuhany katonai-politikai tartalmát is, amit néhányan „iskolás hibának” minősítettek, s erősen bírálták is Hegsethet, amiért felfedte a kártyáit. Erre ő még keményebben reagált, mondván: végső soron egyedül Donald Trump fog majd dönteni mindenről...

A legfontosabb üzenet Európa számára a következő: az USA fokozatosan kivonul Európából, fő célpontja Kína lesz. A NATO-ban lévő európai szövetségeseknek vállalniuk kell a felelősséget Európa biztonságáért.

Az amerikaiak nem fognak katonákat küldeni Ukrajnába. Ha európai vagy Európán kívüli csapatokat vezényelnének oda, az nem a NATO-szerződés 5. cikkelye alapján lesz. Az amerikai védelmi miniszter megismételte Trump követelését, miszerint a GDP 5 százalékát kell védelmi célokra fordítani. Trump már korábban is kijelentette, hogy azokat a szövetségi tagokat, akik nem költenek elég pénzt a védelemre, az Egyesült Államok nem fogja megvédeni egy Oroszországgal való konfliktus esetén. Hegseth emlékeztetett: nem várható el, hogy az amerikai katonai jelenlét Európában örökké tartson.

Bekövetkezett, amit régóta sejtettünk: az amerikaiak már nem garantálják a régi geopolitikai határokat Európában, és az újak meghatározását ránk bízzák. Az USA nem fog háborúzni Oroszországgal; csak addig megy el, hogy „garantálja”, nem lesz globális atomháború.

Február 17-ére az európai vezetők gyorsan összehoztak egy találkozót, melyre Közép-Európából csak Lengyelországot hívták meg. Ez is jelzi: a nyugat-európaiak nem partnerként, hanem politikájuk tárgyaként tekintenek a közép- és kelet-európai kisállamokra. Ez a fajta hozzáállás különösen fenyegetettség idején szembetűnő. Történelmi tapasztalataink alapján jól tudjuk: ilyenkor bármelyik irányból „behúzhatnak nekünk egyet”, még mielőtt ki tudnánk deríteni, honnan fúj a szél.

Az új helyzet megköveteli a biztonságunkról alkotott nézetek átértékelését. Eddig arra számítottunk, hogy majd valaki más fog megvédeni minket. Ugyanakkor a történelem során már sokszor megtapasztaltuk, hogy a várva várt védelmező végül nemcsak elárulhat minket, hanem a gyarmatosító reflexek hatására végül támadóvá is válhat. A diplomácia nagyszerű dolog, de ki kell építenünk a társadalom biztonsági architektúráját is, beleértve egy modern és átfogó védelmi rendszert. Ellenkező esetben túl könnyű prédává válunk, ami nagyon vonzza a tolvajokat. Szlovákia stratégiai szempontból túlságosan jó helyen fekszik, ezért félő, ez előbb-utóbb megtörténhet…

A szerző a Trend gazdasági lap munkatársa