EU van!

Volt egyszer egy fura, zaklatott hangulatú professzor az egyetemen, aki a hallgatóságát úgy sürgette cikkíráskor, pályázatíráskor a határidők betartására: „Gyerünk, EU van!” Ami nagyjából annyit jelentett, hogy szuper lehetőségek vannak előttünk, de az idő nem nekünk dolgozik.

EU van! Mondhatjuk most a Minority Safepack kezdeményezés kapcsán is. Ez a kezdeményezés – talán közismert az olvasók előtt – igazából egy petíció, ami a kisebbségi kultúrák uniós szintű támogatását szeretné elérni, és amit ha egymillió uniós állampolgár aláír, akkor az kötelezi a brüsszeli döntéshozókat az abban felvetett kérdések megtárgyalására.

Ilyen petíciós követelés például a kisebbségi nyelveken való rádió- és tévéadások sugárzásának könnyítése, a kisebbségeket segítő uniós fejlesztési alap létrehozása, a kisebbségi kultúrák kutatásával foglalkozó uniós kutatóintézet felállítása – olyan célok ezek, amelyek elérésére régóta vágyott a szlovákiai magyar közösség (is). A Minority Safepack aláírható az interneten, ez mindössze egy-két percet vesz igénybe.

Óriási lehetőségről van szó, ami nemcsak a brüsszeli politikai elitre lehet hatással, hanem a kisebbségekkel kapcsolatos többségi mentalitásra is. A szlovák mentalitás – jól ismerten – röviden annyiban merül ki, hogy a magyaroknak „jó dolguk” van Szlovákiában, a viszonyok, ahogy szlovákul mondják „standard felettiek” (borzasztó szókapcsolat), feszültséget pedig „csak a politikusok” gerjesztenek. Ezen a közönyös-fölényes mentalitáson puhíthat talán egy kicsit a petíciós kezdeményezés. Hiszen ha ötvenezer szlovákiai magyar aláírja azt, a mögött nyilván van valamilyen létező igény vagy hiányérzet. Sőt, aláírták a petíciót a szlovákiai csehek, ruszinok, németek maradványai is. Mi több, igazából az egész petíciós mozgalomnak páneurópai jelleget ad, hogy abban a többséget adó magyar aláírók mellett a dániai, németországi, lettországi, spanyolországi kisebbségek is aktívak. A petíciót útjára indító Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának

(FUEN) vezetésében is ott vannak ezek a nemzeti közösségek.

Röviden tehát, a Minority Safepack a kisebbségek igényeit generális kérdésként, európai kérdésként fogalmazza meg, és így a többségi nemzeteket is megszólíthatja. Olyasmi idea ez, amit éppen a Híd szokott hangoztatni; ez a párt most mégis passzívnak bizonyul, nincsenek hidas aláírásgyűjtő akciók (a párttagok támogató Facebook-posztjai inkább csak egyéni pótcselekvésnek tekinthetők). Ennek nyilván az az oka, hogy az MKP a kezdeményezésben nyakig benne van, és a Híd nem akar másodhegedűs lenni. Pedig saját profilt építhetne a Híd a szlovákok közötti, akár jelképes számú aláírás összegyűjtésével, már ha ez lehetséges.

A petíció körüli gyatra politikai passzivitás újra rámutat arra, mekkora luxus, hogy itt nincs egy nagy ernyőszervezetként működő magyar kisebbségi párt.

Amint két párt van, egy csomó (nem is politikai) ügy sokkal jobban átpolitizálódik, és ez az embereket csak elriasztja. Az MKP támogatja a petíciót, a Híd nem? Akkor inkább véleményt sem alkotok erről, ez „valami pártpolitikai ügy lehet” – mondják sokan. Pedig nem így van: csupán egy párt odaállt egy jó kezdeményezés mögé, helyesen – ez a pártok dolga.

Tetszik vagy sem, egy egységes kisebbségi magyar párt amolyan autonómiapótlékként működik. Szükséges rosszként. Ennek a védőernyőnek a megszűnése viszont nem két részre osztja a magyar közösséget, hanem inkább darabokra töredezheti azt.