Érsek – miniszter vagy bábu lesz?

A közlekedési tárca a Sieť szétesésével pottyant a Híd ölébe. Ennél a minisztériumnál nagyon sok kérdésben eléggé egyértelműen elválik egymástól a közérdek, vagyis az (adófizető) állampolgárok érdeke, és az oligarcha pártszponzorok politikai érdekei. Ebből a szempontból nagyon is világos, mi lenne Érsek Árpád miniszter feladata.

A legtöbb pénzt felemésztő autópálya-építéseknél a legegyértelműbb a helyzet. Tavaly, még az egypárti Smer-kormány alatt sebtében és majdnem egyszerre kiírt tenderek közül kettőnél (a Zsolnától északra fekvő szakaszon, illetve az eperjesi délnyugati elkerülőn) óriási a kartellgyanú, ezért itt újra kellene pályáztatni. Ezzel akár kétszázmillió euró is megspórolható lenne. Ellenkező esetben Érsek úgy vonul be a történelembe, mint az a miniszter, aki alatt a legdrágább autópályák épültek Szlovákiában. Különösen a két, Eperjes környéki elkerülő szakasz (a délnyugati D1-es és az északkeleti R4-es) költsége irdatlan, itt alig 23 kilométer épülne a csillagászati, csaknem 900 millió eurós költségből, úgy, hogy a forgalom elég gyér lenne. A költségek még szlovák viszonylatban is elképesztőek: mintha nemcsak autópályát, hanem 23 kilométeres alagutat is építenének…

Az is helyes döntés lenne, ha a pénzügyminisztérium „Értéket a pénzért” mottó alatt futó csapatának hozzáférést adnának a közlekedési tárcánál folyó és tervezett összes pályázat részletes adataihoz. Az idén tragikusan elhunyt Martin Filko, a pénzügyi tárca Pénzügypolitikai Intézete volt vezetőjének szellemi örökségét tovább vivő csapat az egészségügy és az informatizáció területén szabadon dolgozhatott, és konkrét javaslatokat tett, amelyek 200 millió feletti éves megtakarítással számolnak, a közlekedési tárcánál azonban falakba ütköztek. Ha ez nem változik, akkor marad a gyanú, hogy a tárca a közérdek helyett az olyan oligarchák (és valószínű Smer-szponzorok) érdekeit nézi, mint a Váhostav mögött álló Juraj Široký vagy a Doprastav mögött feltételezhető Miroslav Výboh. Meg mint az ex-SNS-es Víťazoslav Moric és ex-HZDS-es (de később a Smer alapító „részvényesei” között is feltűnő) Vladimír Poór, akiknek cégeitől (ŽOS Vrútky, ill. ŽOS

Trnava és Zvolen) a szlovák vasúttársaság (ZSSK) nagy előszeretettel rendelt – és valószínűleg tervez rendelni – új, valamint felújított vasúti személykocsikat. Százmilliós tételekben, manipulációktól bűzlő pályázatokon, ahol a feltételek rájuk vannak szabva, a nagy nemzetközi gyártók a versenyeken el sem indulnak vagy kizárják őket. A leszállított vonatok minősége meg finoman szólva nem a legjobb. Szóval illene itt is rendet tenni.

Továbbá jó lenne felgyorsítani a regionális vasútvonalak üzemeltetésére vonatkozó pályázatok kiírását (benne van a Híd programjában), és valódi versenyt teremteni, nem pedig csak kamu tendereket, amelyek végeredménye úgy is az, hogy a vonalakat az állami vasúttársaságnak passzolják.

Nem ártana az sem, ha az állami InterCity-vonatok újraindításáról nem az egyre dagadó egójú SNS-vezér, Andrej Danko rögeszméje döntene, hanem megalapozott, szakértői számítások, mondjuk az „Értéket a pénzért” csapat részvételével is. Ellenkező esetben nehéz elhinni, hogy az eddig mindig veszteséges IC-vonatokat az állami vasút valamilyen csoda folytán egy csapásra nyereségesen fogja üzemeltetni.

Ha ezek a lépések nem történnek meg (a továbbiakat is hosszan lehetne sorolni), akkor a közlekedési minisztériumnál továbbra is százmilliókat fognak évente az ablakon kidobni, és ennek egyetlen haszonélvezői a zsíros, túlárazott megrendeléseket kapó oligarchák, illetve az általuk szponzorált politikusok lesznek. Az elfolyó százmilliók meg majd hiányoznak a közlekedés fejlesztésénél – Dél-Szlovákiában is.