Erdoğan mindent legyőz

Erdoğan ezzel további öt évig áll majd Törökország élén, és közelebb került ahhoz, hogy a történelemkönyvekben egy lapon emlegessék Mustafa Kemal Atatürkkel, a modern Törökország atyjával. Igaz, hogy Erdoğan ezúttal csak a második fordulóban tudta megszerezni a győzelmet, de a török gazdaság helyzetét figyelembe véve már maga a győzelem ténye is figyelemreméltó eredmény. Erdoğannak sikerült legyőznie a vérszegény gazdasági növekedést, a szárnyaló inflációt, a török líra rekordszintű értékvesztését és még egy pusztító földrengés következményeit is.

A török gazdaság elmúlt húsz éve szorosan összefonódik Recep Tayyip Erdoğan politikai karrierjével. Amikor 2003-ban először lett Törökország miniszterelnöke, az ország éppen egy pénzügyi és gazdasági válság után volt. Erdoğan gazdasági reformjainak köszönhetően egyre több külföldi tőke áramlott be Törökországba, ami az elkövetkező évtizedben jelentősen felgyorsította a török gazdasági növekedés ütemét. 2002 és 2012 között az egy főre eső török GDP 43 százalékkal növekedett, és Törökország a feltörekvő országok sikertörténetei közé tartozott. Ezzel párhuzamosan Törökország viszszafizette a Nemzetközi Valutaalaptól korábban felvett összes hitelét, és az ország valutatartalékai is a többszörösére nőttek.

2013 után azonban Törökország gazdasági helyzete fokozatosan rosszabbra fordult, és ezzel párhuzamosan politikailag Erdoğan egyre jobban az illiberális demokrácia felé sodródott. A Gezi parki tüntetések kemény kezű kezelése óvatossá tette a külföldi befektetőket, akik az alacsony jegybanki kamatlábak miatt már amúgy is visszavonulóban voltak a feltörekvő országok pénzügyi piacairól. A külföldi befektetők aggodalma tovább nőtt a 2017-es népszavazás után, melynek következtében az akkor már elnök Erdoğan megerősítette hatalmi pozícióját. A külföldi tőke nélkül a gazdasági növekedés tempója nem volt fenntartható, és 2018 után a török líra értéke is csökkenni kezdett. Erdoğan nyomására a török jegybank a növekvő infláció ellenére is kamatot csökkentett, ami az infláció további gyorsulásához és a török líra rekordszintű értékvesztéséhez vezetett. 2021 után a török átlagpolgár életköltségei meredeken növekedtek, ami eséllyel kecsegtette a politikai ellenzéket az elnökválasztáson.

Az, hogy Erdoğan a baljós gazdasági előjelek ellenére is hatalmon tudott maradni, nagymértékben annak köszönhető, hogy az általa alapított Igazság és Fejlődés Pártja az elmúlt húsz évben komoly függőségi hálózatokat épített ki az egész országban. A választópolgárok egy nagy csoportja attól tartott, hogy egy esetleges ellenzéki győzelem esetén a pénzcsapok elapadnak. Sokat segített az is, hogy a választás előtt Erdoğan a gazdasági populizmus szinte minden eszközét bevetette az ingyenes földgáztól egészen a közszférában dolgozók béremeléséig.

Erdoğan elégedett lehet győzelmével, de a győzelmi beszédében bejelentett török évszázad a gazdaság helyzetét tekintve nem kis túlzásnak tűnik. A török gazdaság kezeletlen problémái utolérik a török elnököt, akinek a mozgásterét jelentősen beszűkíti a török valutatartalékok jelentős csökkenése és a költségvetési kiadások gyors növekedése. A közgazdaságtan egyik alapigazsága, hogy nincs ingyenebéd, és ez előbb vagy utóbb gazdaságpolitikai váltásra kényszeríti majd a török elnököt. Törökország gazdaságilag bonyolult éveknek néz elébe, Recep Tayyip Erdoğan ugyanis már rég felélte régi reformjainak eredményét, és még a perzsa-öböli gazdag szövetségesek sem fogják olajmilliárdjaikkal örökké támogatni a török elnököt.