Érdekegyezés

A város utóbbi négy éve nem kimondott sikertörténet. Anton Marek az MKP és a Híd versengésnek köszönhetően szerezte meg a polgármesteri széket Stubendek László és Bastrnák Tibor előtt, miközben a képviselő-testületben a Híd és a függetlenek frakciója is erősebb volt az MKP-nál. Történt mindez egy ideges, kölcsönösen személyeskedésekkel tarkított kampány után. Az ingatag helyzet nem hozott sok jót a városnak: az uniós támogatások elapadtak, kulturális téren lepusztult a város, befektetők pedig nem jöttek. Ehhez képest most látszólag konfliktusmentesen alakultak a dolgok. Előbb Stubendek László, a legnépszerűbb helyi MKP-s politikus helyett Czíria Attila lett a párt polgármesterjelöltje, majd néhány hetes tárgyalást követően megegyezés született a Híd és az MKP közös listájáról: a Híd többségben lesz a listán, viszont cserébe Bastrnák Tibor nem indul el a tisztségért. Az eseménynek több olvasata is van, különös tekintettel a helyi szereplőkre és azok ambícióira – főként, mivel az MKP, a Híd és a függetlenek csoportja is meglehetősen képlékeny. Talán ezért is kerülünk közelebb a megegyezés megfejtéséhez akkor, ha nem ideológiai alapon építkező pártok, hanem érdekcsoportok megegyezéseként fogjuk fel a történteket – az alkuban egyaránt megtalálhatja a számítását a Híd és az MKP is. A Híd erős emberei számára megmaradt a lehetőség, hogy ellenőrzésük alatt tartsák a képviselő-testületben és a városban zajló folyamatokat, míg az MKP szimbolikus győzelmet arathat a legnagyobb „szlovákiai magyar” városban, továbbá átrendeződhetnek, vagy éppen konzerválódhatnak az erőviszonyok a járási és a megyei szervezetekben. Különösen ha a magyar nagykoalíció az érdemi szlovák szereplőkkel, legfőképp a Smerrel is képes lesz egyezségeket kötni. A helyhatósági választások előtt jóval nagyobb az esély, hogy a komáromihoz hasonló érdek-, nem pedig értékalapú koalíciók jönnek létre a két párt helyi tisztviselői között. Lehet fájlalni, hogy együttműködésről, s nem értékalapú végleges kiegyezésről van szó, de ha a helyi szervezetek sem teszik ezt, sok értelme nincs. Másrészt ironikus módon jó hír az együttműködés, hiszen mutatja, hogy a káderek képesek a megegyezésre ott, ahol erre a feltételek – a gazdasági és politikai háttércsoportok közötti alkuk – adottak. Ha Komáromban sikerült, ahol a két tábor tagjai négy évvel ezelőtt egy kanál vízben megfojtották volna egymást, akkor bárhol sikerülhet.