Én szorongok, te szorongsz, ő szorong

Az újrakezdés, újranyitás jegyében mindenki előre tekint, de érdemes lelassítani egy kicsit, és megnézni, mi történt velünk az elmúlt kilencven napban.

Eldönthetjük, hogyan folytatjuk az életet a járvány után, melyek azok a külső és belső történések, amelyek lepárolt esszenciája a krízis után velünk marad.

Kemény próbatétel volt az elmúlt időszak minden korosztálynak: az osztálytársaitól, barátaitól elszakított gyerekeknek, és a különösen óvott, féltett időseknek, akikről a család vagy a szomszéd gondoskodott, intézte a bevásárlást és egyéb ügyeket. Az egyik ismerősöm nemrég megvallotta, hogy a karantén első napjaiban teljesen elvesztette a munkakedvét, lelki egyensúlyát, napokig hevert az ágyon, és azon töprengett, hová tűnt a régi élete. Természetes reakció volt ez, hiszen egy jól kiszámítható környezet változott meg egy szempillantás alatt. Márky Ádám, a magyarországi mindfulnessoktatás jeles alakja a válsághelyzetre adott reakcióval kapcsolatban mondta:

„minden élőlény számára a legnagyobb stressz a bizonytalanság”.

Karantén idején a szűkebb környezetemben, az ismerősi körömben is többféle stratégiával találkoztam.
Leggyakrabban „vegyes” tapasztalatokról számoltak be, ami annyit jelentett, hogy az elzárás alatt pozitív és negatív élményeik is voltak. Olyan beszámolót is hallottam, hogy valakinek jót tett a bezártság, több ideje volt eltöprengeni az élete folyásán, mások szenvedtek a társaság hiányától, sokkal aktívabbak lettek a közösségi médiában, többet cseteltek, telefonáltak. Az otthoni munkavégzés következtében alaposan felborult a szabadidő és munka viszonya. A mindennapok ritmusa, strukturálása is új kihívásként jelentkezett, csakúgy mint az otthoni élettér átalakítása: a lakásom lett a munkahelyem.

Az Új Szónál március közepén gyorsan áttértünk home office-ra, és előreláthatólag a működőképes, hatékony gyakorlatot megtartjuk a krízis után időkben is. A kapcsolattartásban és a munkavégzésben megnőtt a digitális eszközök szerepe, az elmúlt kilencven nap kényszerhelyzete többet tett a digitális tudatosság terén, mint néhány több milliárdos állami pályázat. A koronacezúrában benne rejlik a megújulás lehetősége, egy új típusú altruizmus és szolidaritás megjelenése, egy új értékrend fölállítása.
A karanténlét rövid időszakának tapasztalata feltételezhetően gyökeres átalakulást nem hoz, de használhatjuk például arra is, hogy minden vonatkozásban felkészültebbek legyünk, ha kopogtat a következő járvány. A döntés a mi kezünkben van.