Emberszabású rejtélyek

Én már komolyan mondom, feladom – jegyezte meg a szuperkedd apropóján Bandika. Ötévente próbálok odafigyelni a kaukuszokra, de valahogy mindig csak akkor jutnak el hozzám az információk, amikor már nyakunkon a nagyböjt. Ervin a naptárra nézett, és beleivott a csalánteájába: idén, ha jól látom, a hamvazószerda nem a szuperkedd másnapjára esik. Már ha tetszik érteni, mire gondolok. Bandika bólintott, hogy érti, ugyanis ezekkel a mozgó ünnepekkel kapcsolatban az ember sose állíthat biztosat, főleg miután tavaly csak hajszálon múlott, hogy a szilveszter nem péntek tizenharmadikára esett. Ekkor kezdte el játszani a rádió, hogy „Találkozás a régi egeremmel, rossz randevú, a kutyának való”. Jó dal, szeretem, jegyezte meg Bandika. Azt hiszem, Szenes Iván. Ez egy paródia, tette hozzá Ervin. Na és, tette hozzá Bandika. Aztán nyikordult a kapu: Rózsika jött az ételhordókkal. Hozta az ebédet, meg hozott egy szatyor gyümölcsöt: narancs, banán, ilyenek. Meg ha már jöttem, kiürítettem a postaládát, hát maguk nem nézik? Decemberi levelek vannak benne. Nem baj, mondta Ervin, és megkérdezte, mi az a nagy, szürke papír. Ja, ezek a jelöltek meg a pártok, hogy ki indul a választáson. Ezt is bedobják.
Ervin szét is terítette az asztalon, felrakta a szemüvegét, Bandika meg elkezdett narancsot pucolni. Rózsika odakészítette az ételhordókat a kredencre és azt mondta, a banánról jut eszébe, hogy nemrég olvasott az interneten valami vicces mondást, hogy „ha unod a banánt, válaszd a narancsot” – vagy valami ilyesmi. Bandika rezignáltan rágott, és kijelentette, hogy ő már a narancsot is unja. 

Rózsika elpanaszolta, hogy két és fél héttel a választás előtt a kocsmában senkit nem érdekelnek a hírek meg a vitaműsorok… mindig átkapcsolják a tévét a természetfilmekre.

Legjobban az emberszabású majmok életét szeretik nézni, órákig elfigyelgetik az orangutánokat egy kissör mellett. Tán még a foci meg a tenisz, ami néha labdába tud rúgni. Ervin összehajtotta a névsort, lerakta a szemüvegét, és elégedetlenségének adott hangot. Valahogy kicsit… mintha úgy érezném, hogy elfeledkeztek rólunk.
Arra gondolok, hogy munkanélküliként mindig olyan jelöltekre szavazok, akik maguk is munkanélküliek. De ahogy nézem, egyre kevesebb a listákon a munkanélküli. Pedig a munkanélküli is ember. Már ha tetszik érteni, mire gondolok. Sok munkanélküli többet dolgozik otthon vagy a barátainál, mintha egy irodában gubbasztana. Vagy kettőben, helyeselt Bandika, Rózsika pedig már ott sem volt.

A szerző a Vasárnap munkatársa