Emberileg, szakmailag, jogilag

Három lapát sóder, két lapát cement, egy lapát mész. Nem, négy lapát sóder, egy lapát homok, két lapát cement, jöhet a víz. Nem, három lapát sóder, egy lapát cement, oszt kész. Éppen elindult a betonkeverő, amikor Bandika és Ervin észrevették, hogy itt a nyár.

Ők ugyanis nem ragaszkodnak túl sok alapelvhez, de ahhoz a kevéshez, ami van nekik, ahhoz nagyon. Ezek közül az egyik, hogy csak nyáron betonoznak.

Vagy még nyáron sem. Tavaly nyáron nem is történt ilyen, ezért kicsit bizonytalanok voltak az alapanyagok összekeverésekor, legalábbis Bandika.

Mi van, hozzak kottát? – kérdezte jóindulattal Ervin. Inkább kapcsolja be a rádiót, felelte Bandika. A tranzisztoros rádió egy faágról lógott, sárga-zöld csíkos műanyag borítással ellátott huzal tartotta. Amikor a betonkeverő elhallgatott, a hírolvasó bemondta, hogy Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatója szerint a Covid-19világjárvány még egyáltalán nincs közel a végéhez. Meglehetősen megfontolt ember ez a Gebrejeszusz – tolta a sóderba a lapátot Ervin. A járvány kezdetén hónapokig tartott neki, mire kijelentette, hogy a járvány elkezdődött, most meg úgy tűnik, a járvány végének bejelentése fog elhúzódni hónapokig. Nem baj, mi azért csak betonozzunk. Tudta, hogy a betonozás gátolja a vírus terjedését? – dobott fél lapát cementet a keverőbe Bandika. Persze, pont annyira, mint az űrutazás – felelte Ervin, és azt tudakolta munkatársától, minek rak annyi cementet a keverőbe. Mert még nem tetszik a színe – felelte amaz. Keverték, talicskázták és egyengették a szimpatikus szürke masszát, a rádió pedig bemondta, hogy Szlovákiában őszre elkészül egy törvény, amely jogilag rendet tesz a jogtalanul szerzett egyetemi címek területén. Ez a tanév sem lesz egy habos torta – törölte le cementes alkarjával az izzadságot a homlokáról Bandika. Miért, mit retteg? Talán másolta a szakdolgozatát? Akkor meg? Nincs mitől tartania jogilag – próbálta helyre tenni Ervin, egyben felszólítva őt, árulja el egykori szakdolgozata címét.

„A kötözős ponyustól az áramvonalas hátizsákig – népi teherhordó eszközök metamorfózisa a palóc nyelvterületeken 1910 és 2010 között” – bökte ki büszkén Bandika. Ervin elismerően bólintott.

És ha ilyen szép hosszú című diplomamunkát tett le az asztalra, miért nem maradt meg a szakterületén? Megmaradtam, épp ezért vagyok munkanélküli – ismerte be Bandika. Ervin érezte, hogy barátja nemcsak szakmailag, de emberileg sincs könnyű helyzetben, ezért elhatározta, hogy megnyugtatja.

Legalább nem kell aggódnia, hogy az új felsőoktatási törvény miatt elveszíti a titulusát meg az állását – emelte a lapátot a magasba Ervin, mintegy jelezve, hogy közel már a győzelem. A lapát viszont lebökte a rádiót a drótról, a készülék ráadásul éppen a teli szájú betonkeverőbe esett. Most mit csináljunk? – kérdezte riadtan Bandika. Ervin ráncos homlokkal felelt: semmit, alapba elmegy… jogilag.

A szerző a Vasárnap munkatársa