Élvhajhász politikusok

Valahol mélyen ugyan ez utóbbiak is tudják, hogy a töméntelen alkohol tönkreteszi a szervezetüket, az ivást azonban akkor sem hagyják abba, amikor az orvos a magasabb vérnyomásra vagy a test egyéb negatív jelzéseire figyelmezteti őket. Többségük már csak akkor eszmél, amikor visszavonhatatlan kárt tett az egészségében, a tapasztalatok szerint azonban ekkor sem magukat, hanem a környezetüket okolják a problémáikért. A politikusok szenvedélybetegsége az adófizetők pénzének elherdálása, és ezen elsősorban nem a 13. nyugdíjat, a fiatal családoknak nyújtott támogatásokat vagy egyéb szociális programok finanszírozását értjük, hanem például a művileg túldrágított és a párthoz közeli vállalkozók által épített autópályákat vagy a kétes állami pályázatokat. A politikusokat a gazdasági válság sem térítette észhez, sőt, az alkoholistákhoz hasonlóan, akik ha problémájuk van, még többet isznak, a politikusok még nagyobb pénzszórásba kezdtek. Az eredmény nem sokáig váratott magára...

Szlovákiának e héten újra megmérték a vérnyomását, és az eredmény ijesztő. A svájci székhelyű IMD gazdaságkutató intézet e héten kiadott versenyképességi ranglistáján, amely 58 országot rangsorol a vállalkozói környezet szempontjából, Szlovákia a tavalyi 33. helyről a 49. helyre esett visssza. Lehagyott bennünket Csehország, Lengyelország és még a szlovák politikusok által oly sokszor lenézett Magyarország is. E két utóbbi idén még feljebb is tornászta magát a listán, csak Szlovákia rontott a besorolásán, miközben már 2004 óta stabilan a 33. hely körül mozogtunk. Az IMD azonban a jó orvoshoz hasonlóan a „magas vérnyomás” okait is megmagyarázta. A jelenlegi kormány nem folytatta az előző kormány által megkezdett, a gazdaság egészséges fejlődését biztosító reformokat, átláthatatlan és pénzszóró gazdaságpolitikát folytat. Ugyanakkor csak nagyon keveset tesz azért, hogy újabb külföldi beruházók telepedjenek le nálunk, és szinte semmit sem tett a hivatali korrupció és a vállalkozókra háruló adminisztratív terhek felszámolása ellen, arról már nem is beszélve, hogy a gazdasági válsággal indokolt állami beavatkozások hatása erősen kétségbe vonható. AZ IMD szerint a vállalkozói környezet javítása érdekében – amely nélkül csak nehezen sikerül csökkenteni az egyre magasabb munkanélküliséget – a kormánynak csökkentenie kellene a korrupciót és a vállalkozókra háruló adóterheket, rugalmasabbá kellene tennie a munkapiacot, jobban oda kellene figyelnie arra, hogy mire is költi a pénzét, és persze kerülnie kellene az értelmetlen és alapjaiban elhibázott állami beavatkozásokat a gazdaságba.

Csaknem teljesen biztos azonban, hogy a kormány ezúttal is úgy reagál majd, mint a szenvedélybetegek többsége. Ahelyett, hogy hallgatna az orvos tanácsára, mentve, ami még menthető, inkább kétségbe vonja az orvos szakmai felkészültségét és a mérőműszer pontosságát, vidáman folytatja az eddigi romboló életstílusát. A szenvedélybetegek többsége egyedül képtelen felépülni, általában a hozzátartozók aktív közreműködésére van szükség. A szlovák gazdaságon mi is segíthetünk, ha a pár hét múlva rendezett parlamenti választásokon olyan politikusokra bízzuk a jövőjét, amelyek a felelőtlen ígérgetések és az értelmetlen pénzszórás helyett, a mielőbbi felépülését tartják szem előtt. A kérdés most már csupán az, hogy egyáltalán találunk-e még ilyen politikusokat Szlovákiában.