Elnökveszély

Az alkotmányos keretek csak az államfő mozgásterének alapjait határolják körbe – hogy hogyan él velük, az már az elnök személyén és személyiségén múlik, morálján, értékrendjén. Minden államfő maga rajzolja meg elnöki pályáját, saját szerepét, és ami a legfontosabb: ne azzal legyen elfoglalva, hogy felülről kezdi leépíteni az alkotmányos, demokratikus berendezkedést. Egy gátlástalan politikus államfőként okozhatja a legtöbb kárt, mivel semmi sem fenyegeti. A köztársasági elnök leváltását a parlament háromötödös többséggel indítványozhatja, és csak akkor lenne leváltva, ha ezt megszavazná az „összes szavazásra jogosult állampolgár több mint fele”. Tehát az itteni viszonyok mellett az elnök elmozdíthatatlan. Az elnöki funkcióból korrigálni lehet más állami szervek hibás döntését, nem megfelelő eljárását, de az elnöki hivatal immúnis bármiféle külső beavatkozásra. Az elnöknek tehát olyan személynek kellene lennie, aki maga a garancia arra, hogy minden helyzetben tiszteletben fogja tartani az alkotmányos előírásokat és a demokratikus szokásokat. Nem azért, mert „muszáj”, hanem mert magától értetődően ezt tekinti politikai és morális kötelességének. Az elnök személyisége, morális integritása, értékrendje mind hatással van arra, hogyan képviseli az országot idehaza és külföldön és hogyan él jogköreivel. Például nem érvényesül önmagától az a jogköre, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul, ha aggályosnak talál valamilyen nemzetközi szerződést, frissen elfogadott törvényt, népszavazásra feltett kérdést. Ezt a jogkört az elnöknek kell érvényesítenie, és az alkotmányosságot mindig mindenféle párt- vagy egyéb érdek fölé helyeznie. Az, aki politikusként is két lábbal taposta az alkotmányos kereteket, ugyanezt fogja tenni köztársasági elnökként is. Az alaptörvény kimondja, hogy az államfőt nem kötik semmilyen utasítások. Attól, aki éveken át politikai pártok, szponzorok, érdekcsoportok elvárásai alapján cselekedett, nem várható el, hogy az elnöki palotába jutva hirtelen leszokik erről, minden régi kötődését és kapcsolatát felszámolja. Az államra nézve nem az jelenti a legnagyobb veszélyt, ha nem a legalkalmasabb jelölt kerül az elnöki posztra. Az igazi szerencsétlenség az lesz, ha az kerül oda, aki már alkalmatlanná tette saját magát ennek a posztnak a betöltésére. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora