Elnökválasztás: már nem Fico a legnagyobb veszély

Nem egészen hat hét múlva köztársasági elnököt választunk. Az öt évvel ezelőtti választáshoz képest a fő különbség, hogy már nem Robert Fico győzelme miatt kell aggódni. Akkor a befutó helyen mért jelöltek közül valójában csak a Smer elnökétől kellett tartani. A választás tétje azonban nem lett kisebb, sőt, több olyan, viszonylag magas támogatottsággal rendelkező jelölt is lesz a szavazólapon, akinek győzelme Ficónál is sokkal súlyosabb következményeket jelentene. 

Az első számú ilyen jelölt Štefan Harabin, bár nem is ő a legszélsőségesebb – Marian Kotleba egy hajszállal megelőzi –, viszont neki reális esélye van bejutni a második fordulóba. A Legfelsőbb Bíróság volt elnökével, volt HZDS-es igazságügyi miniszterrel egy oroszbarát, a demokratikus politikai rendszerrel hadilábon álló, a nyugati politikai értékeket elutasító politikus kerülne hatalomra. Ugyan szereti magát a jogállam védelmezőjének beállítani, az igazságügy irányításában eltöltött évei ennek ellenkezőjét igazolják.

Harabinnál szélsőségesebb, de – mivel megválasztására kicsi az esély – kevésbé veszélyes jelölt Kotleba. A neonáci pártelnök vitorlájából éppen Harabin fogja ki a szelet. Kotleba választói viszont éppen a második fordulóban jelentenének komoly veszélyt, ha Harabin bejutna. A két választói csoport együttes ereje közel 20 százalék.

Ebbe a sorba tartozik még Milan Krajniak, a Sme rodina jelöltje – igaz, az előző kettőnél sokkal kevésbé szélsőséges. Ugyan Kotlebáénál is kisebb a szavazótábora, de komoly az esélye, hogy a második fordulóba esetleg bejutó Harabint támogassa. 

Az várható volt, hogy Fico és a Smer nem akar belefutni még egy akkora pofonba, mint öt éve. Maroš Šefčovič jelölése esélyt jelent a pártnak, az uniós biztos a második fordulóban is esélyes lehet a viszonylag olvashatatlan és bevallottan apolitikus Robert Mistríkkel szemben.

A magát demokratikusnak nevező ellenzék a lehető legkisebb áldozattal akar a lehető legnagyobb eredményt elérni, kérdés, sikerül-e.

Az SaS a már említett Robert Mistrík tudóst indítja, aki ugyan alapítója volt a pártnak, de azóta nem politizál, és bevallása szerint a választás után sem akar. Vagyis a párt nem merte elindítani egyetlen fajsúlyosabb politikusát sem. 

Az SaS-nél csak az OĽaNO alibistább,

 saját jelöltet sem volt képes állítani, és még azt sem árulta el, hogy kit fog támogatni. Megvárja, hogy a Mistrík–Čaputová párharcban ki marad állva… Valódi, elfogadható ellenzéki politikust csak az egyelőre parlamenten kívüli Progresszív Szlovákia állított, Zuzana Čaputová, a párt alelnöke nem tett rossz benyomást az első vitákon. Sajnos úgy tűnik, kicsit későn kezdte kampányát, valószínűleg már nem tudja behozni hátrányát Mistríkkel szemben. Akkor pedig vissza kell lépnie Mistrík javára, ha nem akarja elveszíteni az arcát azzal, hogy nem tartja be január végén tett ígéretét. 

A felmérések azt mutatják, hogy Bugár Béla és Menyhárt József előre lefutott meccset játszik az első fordulóban. Bugár meglepően jól szerepelt az első felmérésekben, a 10 százalék körüli támogatottság azt mutatja, hogy a Híd elnökének hírnevét kevésbé tépázta meg a három év kormányzás a Smerrel és az SNS-szel, mint pártjáét. 

Menyhártnak a felmérésben mért 1,5 százalékos eredménye azt mutatja, hogy az MKP elnökeként nem tudta elfogadtatni magát a párt törzsválasztóival sem.

Kérdés, hogy indulását azok támogatták-e, akik erősíteni akarják a pozícióját, vagy azok, akik el akarják távolítani a párt éléről. 

Ha az utóbbi igaz, akkor egy 1,5 százalékos eredmény könnyen elnökváltást eredményezhet az MKP-ban.