Eljött Johnson ideje

A Konzervatív Párt tagjai döntöttek, Boris Johnsont választották a párt új vezérévé és egyben Nagy-Britannia következő miniszterelnökévé. 87,4 százalékos részvételi arány mellett Johnson 92 153 szavazatot zsebelt be Jeremy Hunt jelenlegi külügyminiszterrel szemben, aki Johnson riválisaként csupán 46 656 szavazatot szerzett. Johnson kétharmados győzelme egyébként David Cameron 2005-ös támogatottsági arányával hasonlítható. Cameron népszerűsége azonban már a múlté, így ezek a számok semmire sem jelentenek garanciát.

David Cameronra a történelem valószínűleg a brexitlavina indítójaként fog emlékezni, hiszen ő írta ki a sorsdöntő 2016-os júniusi referendumot, majd a vereség után távozott a kihívás elől, magára hagyva ezzel az új vezetőséget, Theresa Mayt és kabinetjét. Maynek gyakorlatilag két választása volt: a parlament és pártjának bevonása a tárgyalások menetébe, ami veszélyeztette volna azt, hogy az egyezmény időben elkészüljön, vagy a tárgyalások erős kezű irányítása egy szűk kör részvételével, ami kétségbe vonta a szükséges parlamenti ratifikáció sikeres kimenetelét. Az utóbbit választotta, és ennek ő és országa megfizette az árát. A parlamentet túl későn vonta be a brexit megvalósításának folyamatába, amikor az egyezményt már nem lehetett újratárgyalni – így parlamenti vereségek sorozatát követően távozni kényszerült, méghozzá az ország történelmének egyik legnépszerűtlenebbnek és legsikertelenebbnek elkönyvelt miniszterelnökeként. Theresa May miniszterelnökségének egyetlen célja volt, a brexit sikeres megvalósítása – erre egy külön minisztériumot hoztak létre, és ő maga is ebbe fektette minden erejét. A brexit ennek ellenére sem valósult meg, így most Boris Johnsonon a sor, hogy a konzervatívok ígéretét megvalósítsa.

Johnson egyértelműen kijelentette, hogy október 31-ére NagyBritannia már nem lesz az EU tagja. Ezt az ígéretet viszont már számtalanszor hallottuk, főként Theresa Maytől – aki az eredeti forgatókönyv szerint március végére tervezte a kilépést. A brit politikai vezetőség tehát nincs ígéretek hiányában, kérdés azonban, hogy Johnson miért lehetne sikeresebb elődjénél.

Boris Johnson kétségtelenül a brit politikai elit kiemelkedő alakja.

Szokatlan stílusával, szilárd önbizalmával és nyomatékos retorikájával nehezen összemérhető elődjeivel. Johnson tapasztaltabb, mint May, és kitűnő politikai stratégaként ismert. London volt polgármestere, majd May kabinetjének volt külügyminisztere.

Mikor idő előtt távozott külügyminiszeri posztjáról, sokan már akkor May lehetséges utódját látták benne.
Határozottsága és egyben kiszámíthatatlan természete miatt Johnson személyében az EU tehát egy új tárgyalóféllel találja szemben magát. Méghozzá egy olyan tárgyalóféllel, aki kijelentette, ha nincs új egyezmény október végéig, az ország egyezmény nélkül távozik az EU-ból. Erre azért is könnyen sor kerülhet, mivel egy egyezmény nélküli kilépést a brit parlamentnek nem kell ratifikálnia. Ez egyszerűen azt jelentené, hogy a határidő lejártával az ország előre meghatározott forgatókönyv szerint automatikusan elhagyja az uniót. Ettől a forgatókönyvtől tartanak sokan, hiszen Johnson, két elődével ellentétben, már a referendum előtt a kilépés mellett kampányolt.

Nem érdemes azonban előre rohanni, hiszen Johnson kormányzása csak most kezdődik. Előtte áll még az új kabinet felállítása, a brexit stratégiájának részletes kidolgozása, bemutatása, az EU-s partnereivel való egyeztetés, további kampányígéreteinek teljesítése, sőt akár egy előrehozott választás is. Egy biztos, Johnson megválasztása új löketet adott a brexitsztorinak, és ha hiszünk az új miniszterelnök szavainak, a következő három hónap végre véget vethet a brexitsaga első fázisának.