Elhunyt munkatársunk, Kopasz Csilla (1941–2009)

Bármennyire nem kényeztette el a sors, mindig másokkal törődött; az ápoló kéz iránti igényből pedig bőven kijutott neki; még akkor is, amikor három éve kiderült, hogy gyógyíthatatlan betegség támadta meg a szervezetét. Nem adta fel. Jellemző, hogy két éve a Vasárnap című hetilapban többek közt azt mondta, minden napra eltervez valamit, és annyi a tennivalója, hogy ha száz évig élne, az sem lenne elég. Sajnos, a hatvannyolcadik születésnapját sem érhette meg.

Pozsonyban, a Felső Pedagógiai Iskola matematika–fizika szakán szerzett pedagógusi oklevelet 1960-ban, és termékeny pályáját pedagógusként kezdte az udvardi alapiskolában. Tehetsége azonban többre sarkallta, ezért hamar otthagyta a katedrát, és előbb a Hét újságírója lett, majd 1962-től a Szlovákiai Magyar Szépirodalmi Kiadónál (a Madách Könyvkiadó elődje) dolgozott, ahol szerkesztőként sok kötet fölött bábáskodott. 1976-tól az Új Szó szerkesztője volt, 1994-től szabadfoglalkozású újságíró és műfordító.

Közel negyedszáz szépirodalmi művet fordított le cseh és szlovák nyelvből, köztük regényeket, ifjúsági regényeket, elbeszéléseket, színműveket, mesejátékot. Újságíróként cikkek, riportok, interjúk százai alatt láthattuk a nevét. És láthatjuk az archívumokban továbbra is, hiszen a szó megmarad, ha a test távozik is. Barátai ugyanakkora szeretettel fognak rá emlékezni, amekkorával életében körülvették, s amekkorát ő osztogatott maga körül.