Elhasznált nevek

A választóknak elege van a „hagyományos” politikusokból, csak az a kérdés, hogy a folyamat mekkora átrendeződést képes okozni a pártszíntéren, az elnökválasztás eredményétől függetlenül.  Ha végigtekintünk a jelölteken, láthatjuk, hogy vannak győztesek és vesztesek: Procházka és Kiska biztosan boldogabban aludt, mint máskor, Fico és Hrušovský aligha. Milan Kňažko talán maga se hitte, hogy van esélye a második körre, Bárdos Gyula szereplését pedig – tekintettel a kisebbségi vonatkozásokra és már a jelöltség kapcsán felmerülő kérdésekre – aligha lehet értékelni a szlovák politikusokra érvényes kritériumok alapján.  A két nyertes, Procházka és Kiska közös tulajdonsága, hogy kívül-felül állnak a politikán. Procházka csak pár éve vesz részt aktívan a közügyekben, fiatal, agilis, s bár csak mérsékelten szerethető, szakértelmét és elhivatottságát még egyetlen botrány sem ingatta meg. Kiska a vállalkozói szférából érkezik, messze a politikától, s minél ismeretlenebb a választópolgárok számára, annál szimpatikusabbnak tűnhet. A vesztesek profiljához ezzel párhuzamosan hozzátartozik, hogy mindketten tapasztalt politikusok. Robert Fico neve kormányfőként már hat éve használódik el, a nála kevesebb karizmával rendelkező Hrušovskýnak pedig még csak ki sem sikerült építeni azt a hitelességet, ami az eredményes elnökjelölt sajátja. Függetlenül attól, miként szerepel a második fordulóban Kiska és hogyan aknázza ki választási eredményét Procházka, a következő hónapokban jobb- és baloldalon is alaposan át kell gondolni, hogyan küzdenek meg az elkerülhetetlen generációváltással. Korábban csak szlovákiai magyar összefüggésben hallottunk a fiatalítás és az új arcok bevonásának szükségességéről: most azt lehet tapasztalni az országos politikában is, hogy egy jól felépített, értelmes(nek tűnő) politikusnak már csak a makulátlan múlt is százalékokban kifejezhető eredményt hoz. Procházka egyébként már jelezte is, hogy egy új, jobboldali gyűjtőpártban gondolkodik – a Népi Platform maradványpártjai ezen a ponton nagyon komolyan elkezdhetnek aggódni –, és Kiska sem feltétlenül akar visszatérni a vállalkozói szférába, ha elveszíti a választást. A márciusi elnökválasztás így elsősorban katalizátorként működött és marad meg a köztudatban: országos a régi politikai elit elhasználódása.