Elengedik a görögök kezét

A hellének a 8 éven át tartó, brutális és sorozatos megszorításokat követelő pénzügyi segélyprogram keretében három hullámban 275 milliárd eurónyi pénzinjekciót kaptak. Most úgy tűnik, végre termőre fordult a tüntetések és elégedetlenségi hullámok által kísért több száz takarékossági, költséglefaragó intézkedés – szemléltetésül: csak a nyugdíjakat vagy tízszer vágták vissza. A magát Európa bölcsőjének tartó ország végre az uniós pátyolgatás után a saját lábára állhat, legalábbis ami a költségvetés fegyelmét, a masszív mélyrepülést követő gazdasági talpraállást illeti.
 

Mégsem volna szerencsés, ha a hír hallatára boldogan kiürített metaxás és ouzós üvegek görögnének szerteszét az Akropolisz tövében. Görögország ugyanis kis híján belerokkant a 2008-as világválságot megelőző felelőtlen eladósodásba, abba, hogy felkészületlenül fejest ugrott az eurózónába, hogy legendásan gyenge hatékonyságú az adóhatósága, s ezzel párhuzamosan bámulatosan találékonyak az ottani polgárok az adózás elkerülésében. Nem kell belecsúsznunk abba a hibába, hogy szembeállítsuk a hangyaszorgalmú németeket a kedélyesen ciripelő tücsök életvitelét megtestesítő görögökkel, azonban azt a tényt le kell szögeznünk: a mindenkori görög kormányok sorozatos hibájából halmoztak fel brutális, 320 milliárd eurónyi adósságot, aminek törlesztése még évtizedekig nyomhatja a polgárok vállát.

Mivel a dél-európai ország válsága az eurózónán belül példátlan méretűvé duzzadt, ezért a diagnózis és a gyógymódok terén egyfajta állatorvosi lóvá is változott. Vagyis némileg az eurózóna, a Nemzetközi Valutaalap és a meglehetősen rideg német hozzáállás is kellett a hellén haldoklás elnyújtásához. A páciens azonban magához tért, és a jobbulást gyorsítandó, az európai hitelezők 10 évvel meghosszabbítják a régi kölcsönök nagy részének lejárati idejét, az adósságteher könnyítésére pedig más adósságtörlesztési engedményeket is nyújtanak. Az euróövezet legutóbbi ülésén úgy döntöttek, további segítség gyanánt utolsó részletként Athén 15 milliárd eurót kap, hogy az augusztustól élvezett pénzügyi függetlenségét elegendő „zsebpénzzel” kezdje. Fontos azonban tudatosítani, hogy Görögország jó időben, jó gazdasági hátszél korszakában nyerte vissza pénzügyi szuverenitását. Az is fontos szempont, hogy az ottaniak által kívülről rájuk erőszakoltként tálalt takarékossági intézkedéseket nem szabad visszavonni, mert akkor minden kezdődik elölről. Végezetül a puding próbája az lesz, miként viselik el a soron következő és egyszer óhatatlan beköszöntő újabb gazdasági mélyrepülés terheit. Ha akkor is helytállnak a hellének, akkor talán újabb pénzügyi mentőöv nélkül úszhatnak tovább a történések tengerében.