Együttműködést

A Híd listáján hét magyar képviselő jutott be, az OĽANO–NOVA listáján Grendel Gábor, a Sieťén Cséfalvay Katalin. Kilenc magyar képviselő lesz. Az első szabad választáson 23 magyar képviselő jutott be, öt párt listáján, igaz, kommunisták is voltak közöttük. Az MKP-nak nem sikerült az, ami az SNS-nek immár másodszor. Berényiék több irányba is igyekeztek nyitni. Halász Bélával törököt fogtak; Somogyi Szilárd mozgalma nem osztott, nem szorzott, vagy inkább osztott. A reményeket valamelyest a Fiatal Függetlenek váltották be, bár az ő 17 ezer karikájuk sem a világ. Az MKP ifjúsági tagozata is hozta a kötelezőt, de az ICS voltaképp pártintézmény, támogatottságára másként kell tekinteni, mint a 4F-ére. 2012-höz képest az MKP nem gyengült jelentősen, parlamenten kívüli pártként a 105 495 voks nem rossz, de az 5% a nagyobb mobilizáció, és a kevesebb „mosztozás” ellenére most sem jött össze.  Főhet a Híd feje. A tömbmagyarság által lakott két legnagyobb járásban a parlamenten kívüli párt utasította maga mögé Bugárékat, s bár összességében csak mintegy 7000 szavazattal kaptak kevesebbet, mint legutóbb, ha a területi megoszlást nézzük, látni, hogy a szlovák szavazatok nélkül ez bizony nem lett volna annyi, amennyi. A Híd persze többször hangsúlyozta, hogy nem etnikai, hanem polgári pártként határozza meg magát. De figyelemre méltó, hogy Nagyszombat és Nyitra megyében, ahol nagy valószínűséggel a magyar szavazatok döntötték el az eredményt, mindkét párt hajszálra ugyanannyi szavazatot kapott, Nagyszombat megyében 31 ezret, Nyitra megyében 40 ezret. Ha összeadjuk a két párt eredményét – ami elméleti konstrukció, mivel egy „túl magyar” pártra nem szavaztak volna szlovákok –, az 275 ezret tesz ki.  2011-ben megtudtuk 458 467-en élünk itt. És ez a szám inkább csökkenni fog. Kevesen vagyunk ahhoz, hogy két pártot „eltartsunk”, ez újfent bebizonyosodott. 2012-ben elméleti síkon megjelent az együttműködés lehetősége, de a gyakorlati megvalósulástól távol volt. Idén azonban akár tető alá is lehetett volna hozni, ha a személyes sérelmek nem csapnak át a közös képviselet reális igénye(?) felett. Nincs egy hibás és egy ártatlan fél, de mivel a Híd pozíciója volt az erősebb, és az MKP kikopásával profitált volna, az ő felelősségük nagyobb. Emberileg nehéz meghozni a jámbor, babitsi „ki a bűnös, ne kérdjük” nagyvonalú gesztust, de mindkét pártnak fel kell ismernie, hogy a kicsinyes, oviba való farokméregetés ideje lejárt. E helyzetben nem ragadhatunk le ott, hogy ki ütött először. Kit érdekel, amikor 100 ezer magyar voks harmadszor megy a levesbe. Én kimondom: együttműködést. Ponttal a végén, nem felkiáltójellel. Higgadtan. Racionálisan. Mert a számok nem hazudnak. A népet nem lehet lecserélni. Amit választott, abból nem látni, hogyan jön össze egy kormány. És nem látni, hogy a besztercebányai bakancsok árnyékában ki lesz az, aki a magyar intézményrendszerért hatékonyan tenni képes. Egy előrehozott választás adhat reményt.