Együttműködésre ítélve

Különböző okok miatt. Mind a két párt még mindig a saját érdekeit nézi, nem a választóikét – ebből a szempontból valóban „szlovákok”. Egyrészt érthető, mivel még rövid politikai idő telt el szétválásuk óta. Másrészt viszont érthetetlen, hiszen a két vezetőségnek elég sok politikai tapasztalata van. Nem hiszem, hogy azalatt a néhány év alatt annyira meghülyültek volna, hogy politikailag ne legyen világos számukra, mit is tesznek. Annyira még nem „szlovák” egyik sem.

A különbség – például abban, hogy az MKP kemény ellenzékként akar hatni, a Híd pedig még mérlegeli Robert Fico ajánlatát a kormánybiztosi poszt betöltésére, így játszva a díszpinty szerepét Szlovákiában és külföldön is – nem sokat jelent. Az a lényege, hogy míg az MKP lehetőségei nagyon is korlátozottak, a Hídéi olyanná válhatnak – elvégre nem lehet egyszerre ellenzékben és a kormányban lenni, ahogy egy nő sem lehet egy icipicit terhes. Dönteni arról, hogy a Híd megköszöni-e a felkínált lehetőséget vagy él vele, csak a Híd dönthet. Megjegyzem, ne feledkezzünk meg Fico ígéretéről. A kormányfő azt mondta, most meghagyja a kisebbségek status quóját, vagyis, attól függetlenül, hogy ki lesz a kormánybiztos, most is romlik a kisebbségek társadalmi helyzete. Mellesleg a kormánybiztosok a múlt héten már elvesztették a törvényjavaslatok véleményezésének jogát, és az sem főnyeremény, hogy a kisebbségi és emberjogi miniszterelnök-helyettes jogkörei a kormányhivatalra szálltak. Egyszóval: politikailag a helyzet világos, és a várt „pragmatikus” előnyökből sok nem marad. Olyan ez, mint az egyik szakállas viccben. Mire kell vigyázni a csoportos szexben? Hogy ne feledkezzenek meg rólad! Ez lesz a legnagyobb feladata a kormánybiztosnak.

Az, hogy a Híd és az MKP tárgyalása megzavarta néhány politológus fejét sem változtat azon a tényen, hogy együttműködésre vannak ítélve, ha valóban fontos nekik választóik életének jobbítása. Főleg, ha józan politikusi szemmel tekintenek a jövőbe, a következő parlamenti választások eredményeire.

A tárgyalás azt jelzi, lehet, hogy győz a józan ész. Ha nem folytatják, nem marad más hátra, mint lecserélni a vezetőket tehetségesebbekre. Vagy eltűnni a politikai süllyesztőben, és utat engedni más pártoknak.

Juraj Hrabko