Együtt működés

Hogy az együttes politizálás választói igény volt – legalábbis Mečiar ellenében –, azt az akkori parlamenti választások eredménye bizonyította. Egy percig sem szabad viszont azt gondolnunk, hogy az együttes politizálás választói igénye hívta életre anno Dunaszerdahelyen a Magyar Koalíció Pártját. Kalkulus volt, de mint kalkulus, igenis helyes és eredményt hozó. Filozofálgatni persze lehet az együttműködésről, együttes föllépésről vagy az egypárti képviseletről, csak közben nem szabad azt hinni, hogy a politikai pártok, s köztük a kisebbség ügyeit felvállaló pártok bárminemű együttműködése morális imperatívum lenne. Mert nem az. Történt ugyanis Komáromban, hogy a „kor hívó szavát” meghallván az MKP és a Híd megegyezett. Évekig hallottuk, hogy a széthúzás, a két politikai erő egymással szembeni viselkedése a nevető harmadiknak hoz eredmény, a városnak semmiképp. Lett hát közös polgármesterjelölt. Majd ezután az MKP egy része, jó hogy nem árulással vádolva a megegyezőket, vette a kalapját és egyikük függetlenként el is indul a polgármesteri posztért. No most: Stubendek Lászlót évek óta ismerem, semmivel sem tartom kevésbé alkalmasnak köztisztség viselésére, mint ellenfeleit, sőt, alkotmány adta joga indulni, lépése legitim. De akkor most már nem igaz, hogy a közös indulás, a közös fellépés érték? Szerintem önmagában nem érték, de a választók elég komoly hányada bizony annak tekinti. S még egy megjegyzés: a kompromisszum és az árulás nem szinonimák. Ha kötöm az ebet a karóhoz, nincs kiegyezés. Az együttműködés mindkét fél részéről engedmény, s a végeredmény még jó is lehet. A közéletben ez már így szokott lenni. Az együtt nem működés gyönyörű példája Somorja, ahol a megegyezés nem sikerült, a két párt külön indul. A két párt között zajló kommunikációs párbaj most különösen nem érdekel – van, aki az érintetteken és a publicistákon kívül figyeli? Ami sokkal inkább érdekel, az egy, a demokráciában életveszélyes helyzet. Bárdos Gábornak ugyanis nem akadt kihívója. S még egyszer: Bárdos Gábort évtizedek óta ismerem, polgármesteri munkára alkalmasnak tartom mind politikai, mind emberi teljesítményeit ismerve. Az viszont nagy baj, hogy nincs konkurencia. A versenytárs hiánya ugyanis deformál, lett légyen a jelölt akár a világ legjobb polgármestere, és azt sejtem, hogy az elzárkózásnak a város issza meg a levét, hamarosan. Az együttes fellépés nem tételez fel együttes indulást. Az együttes indulás nem garancia a későbbi együttes fellépésre. Az együttes fellépés témafüggő, de ha valaki azt várja, hogy univerzális és teljes választási időszakra érvényes legyen, az már az egyesülés áttételesen megfogalmazott igénye. S még az sem garantáltan célravezető. A politikai képviselet pedig képviselet, nem erkölcsi kategória. Együtt vagy külön – ez sem erkölcsi kategória. Csak kalkulus. A fő az, hogy célravezető legyen.