Egyik kutya, másik eb

Nincsen abban semmi meglepő, hogy egy kormányon lévő politikus a maga, valamikori ellenzékiként elkövetett kormányellenes viselt dolgait, beszólásait csupán úri huncutságnak tartja. Aztán ha vele huncutkodik ugyanúgy aktuális ellenzéke, akkor rögvest a fejéhez kap és méltatlan hazudozással, mocskolódással, sőt ugatással és köpködéssel vádolja meg bírálóit. A szlovák politika víkendje ennek a tipikus – más szemében a szálkát is, a magaméban a gerendát sem veszem észre – huncutkodásban telt el – szokás szerint. A szóban forgó köpködés még pénteken kezdődött, amikor Mikuláš Dzurinda, a legkomolyabb ellenzéki párt, az SDKÚ elnöke rendkívüli sajtóértekezleten mártotta be Robert Fico kormányfőt. Azt állítván, hogy Fico évekkel ezelőtt, azért vásárolt meg bagóért egy 800 négyzetméternyi szőlőültetvényt a főváros kataszterében, mert tudván tudta, hogy annak ára – lévén, építkezési telekké lesz átminősítve – jóval több, mint az ezerszeresére emelkedik majd. Első látásra nem is volt rossz ötlet Dzurinda részéről, hogy afférá tupírozza a szóban forgó tranzakciót. Különös tekintettel arra az akut kormányválságot okozó telekspekulációra, amelybe egy miniszter egy az egyben belebukott, a kormány meg majdnem. Csakhogy a kormányválságot okozó telekvásárlási aktusról nyilvánvalóan bűzlött, hogy a kormány közelében ólálkodó magánzók az állam rovására spekuláltak. Hiszen egy restitúcióként magánkézre juttatott, Magas-Tátra alatti hatalmas állami földterület volt az alku tárgya, amely alku eredményeképpen az állami vagyon helyett egy magáncég vagyona hízott meg milliárdokkal. A balhé annak rendje-módja szerint aztán a közismert módon le is csengett, s egy miniszter vitte el azt. A miniszteri bársonyszékből közvetlenül egy tehénszaros istállóban landolva…

Evés közben jön meg az étvágy alapon eztán rukkolt elő Fico állítólagos telekspekulációjával Dzurinda. Ami, ha tényleg ugyanolyan kaliberű biznisz lett volna, mint a milliárdos tátrai földterületek lenyúlása, legalább akkorát durran a közélet porondján, mint a kormányválságot előidéző ügy. Csakhogy tulajdonképpen vaklárma volt Dzurinda leleplező manővere. Hiszen, amint azt Fico ugyancsak egy rendkívüli sajtóértekezleten bejelentette, ő még ellenzéki politikusként jutott az inkriminált szőlőültetvényhez. Vagyis szinte teljességgel kizárható, hogy hatalmi hátszéllel, spekulatív szándékból üzletelt volna. Mármost, ettől a pillanattól kezdődött el a mosdatlan szájú kiszólásokkal tarkított ingyencirkusz… Fico ahelyett, hogy elegánsan megmosolyogta volna Dzurinda meglehetősen vérszegény próbálkozását, azzal traktálta a közvéleményt, hogy az a hatalomért akármire kapható, vagyis egy alávaló hazug gazember, aki mindennek tetejébe folyamatosan le is köpködi őt… És mivel képtelen az elegáns ellenzéki viselkedésre, úgy fel lesz jelentve hitelrontásért és rágalmazásért, hogy belefeketedik... No, és akkor mi van, kérdezhetné az efféle politikai ripacskodások kulisszatitkaiba csak egy kicsit is belelátó halandó? Nincsen egyáltalán semmi. Hiszen Ficóval most semmi mást nem csinál az ellenzék, mint amit ő maga csinált a kormánypártokkal, amíg ellenzékben volt. Hogy eközben helyenként akár a csúsztatásoktól, hazudozásoktól sem riadnak vissza az ellenzéki politikusok? Ugyan már, hiszen egyik kutya, másik eb…