Egyeseknek mindent (is) lehet…

Egyértelmű, hogy Monacóban más szabályok uralkodnak, mint Szlovákiában. Olaszországban is lehet fogyasztani egy kis bort az ebéd mellé, nem számít, ha vezetünk (bár ezzel valahogy nem értek egyet). Az a legtisztább, hogy ha valaki vezet, akkor az ne igyon! Peter Sagant a monacói bíróság „megbüntette”, mivel fényes nappal ittasan robogózott megközelítőleg 3 ezrelék alkohollal a szervezetében. A szlovák kerékpáros ügyvédje elmondta, hogy ügyfele az Egyesült Államokból érkezett haza, fáradt volt, nem tudatosította ittasságát, reméli a pénzbírságot. Sagan bocsánatot kért, nagyra nyitotta bociszemét, végül feltételes büntetésre ítélték, valamint három hónapra eltiltották motorgépjárművek vezetésétől. (Két évvel ezelőtt szintén ittas vezetésen érték.) Idézzük Besenyő Pista bácsit: „Nórmális, Margit?”

Három ezrelék… A pozsonyi gázoló szervezetében 2,5 volt. A büntetés mértéke megkérdőjelezhető az esetében, hisz neki is mindenféle enyhítést elintéztek, azonban Sagannál be kellett kapcsolni a biztonsági övet, nehogy kiessünk a székből a hír olvasatán. Ennyit tesz a név? Vagy a jó kapcsolatok? Tudjuk, hogy egyeseknek mindent is szabad, de mi a különbség pl. Sagan és egy mezei bringás vagy motoros között? Az életében elért eredmények nem befolyásolják a rá vonatkozó törvényeket. Szinte biztosak lehetünk benne, hogy ha itthon megiszunk három sört, beülünk a volán mögé, akkor nemcsak megbüntetnek és börtönbe visznek minket, hanem a jogosítvány mellett az anyakönyvi kivonatunkat is elveszik.

Az ittas vezetéssel az ember nemcsak a saját testi épségét kockáztatja, hanem másokét is. Szörnyű belegondolni, ha kisiskolások mennek át az úton, és valaki a kései reakciónak köszönhetően nem fékez... Nem kell messzire mennünk, itt van a pozsonyi történet még a levegőben. Nemcsak az igazságszolgáltatás hiányzik a világból, hanem az emberi felelősségtudat is. Első lépésben megkérdőjelezzük, hogy a nagy hírű kerékpáros milyen felelősségtudattal rendelkezik, ha ilyen könnyedén robogóra ült a szesz mámorító hatása alatt (senki ne mondja, hogy nem vesz észre három ezreléket magán). Második lépésben megkérdőjelezzük a bíróság döntését is, hisz milyen felelősségtudattal engedjük el az ilyen mértékű ittas sofőrt (akinek nem ez az első esete) egy kis ejnye-bejnyével. Provizórikusan eltiltjuk egy picit, kap valamennyi feltételest, leteszi a pénzt az asztalra, és kész. Már csak induljunk ki a „nevelési szándékból”. Kétszer már megúszta… Lesz vajon harmadik? (Természetesen!)

Ezek után a kérdés maradt: milyen igazságtalan és korrupt, megvesztegetett világban élünk? És ez mindenhol jelen van, hisz látjuk magunk körül. Sokan vagyunk olyanok, akiket a szüleik arra tanítottak, hogy mit nem szabad és mi árt nekünk és másoknak, azonban úgy látszik, hogy egy olyan irányba evezünk, ahol az „így kell csinálni, hogy lehessen ezt is” fog érvényesülni.