Egy nap három csoda történik

Az ezt lehetővé tevő alkotmánymódosítást 124 képviselő támogatta voksával. S a lelkes Igor Matovič ráadásul kezet fogott Andrej Dankóval. Ennek a békülékeny gesztusnak a két ellenfél között, akik eddig ki nem állhatták egymást, persze megvan az ára. Már maguk az amnesztiák is hosszú ideje traumatizálták és megosztották a szlovák társadalmat, csakúgy,  mint szerzőjük, Vladimír Mečiar. Kicsit abszurd volt, amikor nemrég az vált megosztó kérdéssé, hogyan töröljék el az amnesztiákat. A nemes cél érdekében egyszerűen félre kell tenni a viszályokat, és megegyezésre kell törekedni. A koalíció és az ellenzék egyezsége az észszerű kompromisszum jegyeit viseli magán. Hogy ez az alku megalapozott volt-e, azt az egész akció végeredménye mutatja meg. Mindenekelőtt az amnesztiák eltörléséről szóló szavazás, majd az alkotmánybíróság döntése, amely aggodalomra ad okot. A koalíció nyeregben érzi magát, mert sikeresen lovagolja meg az ellenzéki hullámot. Ráadásul előhúzott egy következő adut: azzal vádolta meg Kiska államfőt, hogy a kormánygéppel ide-oda röpköd (főleg haza), ami állítólag már egymillió eurójába került az adófizetőknek. Persze, egy olyan országban, ahol sokkal nagyobb összegeket nyúltak le sokkal csúnyább módon, ilyesminek nem kellene túl nagy felháborodást keltenie. Ám tudjuk, hogy a kis ügyek jobban megbotránkoztatják a közvéleményt, mint a nagyok. Mert az ellopott százast az ember jobban el tudja képzelni, mint az egymilliárdot. Lehet, hogy az segítene, ha a milliárdok lenyúlását olyan szigorúan büntetnék, mint a százas elemelését. Hogy ez elképzelhetetlen? Talán. De fél évvel ezelőtt ki várta volna, hogy ugyanazon a napon három csoda történik: egy komoly lépést teszünk a mečiari amnesztiák eltörléséhez, betiltják a hazárdjátékot a fővárosban és ejtik a Szputnyik ügynökséget? MÁRIUS KOPCSAYa SME publicistája -------------------------------------- A hét magyarországi  híre nem az, hogy a kormány érdemi kommentár nélkül hagyta egy volt vezető titkosszolga hihetetlenül informatív Index-interjúját az orosz befolyás magyarországi térnyeréséről; nem is az, hogy egy másodfokú, jogerős döntés nyomán strómannak lehet nevezni Mészáros Lőrincet, az Orbán család vagyonkezelőjét; nem, a hét híre az, hogy a kormány elhatározta, eltakarítja Budapestről a Soros György alapította Közép-európai Egyetemet (CEU).  Az indoklással nemigen fárasztották magukat, beérték egy fake „vizsgálattal”, holott az intézménynek minden papírja, akkreditációja, jogsija, forgalmija rendben van. Ehhez képest a miniszterelnöknek komolyan volt képe azzal előállni az állami rádióban, hogy „nem tűrik a csalást”, „Magyarországon senki sem állhat a törvények felett, hiába milliárdos”. Értette ezt persze nem kedvenc családközeli oligarcháira, jogszabályokon naponta átnyergelő, azokat tetszés szerint átíró hatalmi gépezetére, hanem a térség legjobb felsőoktatási intézményére. Mindannyian tudjuk, miért: mert Soros. Akit persze lehet (és kell is) sok mindenért bírálni, de a nem létező sérelmekért bosszúból végigvitt állami revanspolitika annyira szánalmas, hogy kizárólag az elkövetőt minősíti. És nagyon átlátszó, hogy bizony moszkvai a forgatókönyv: Putyin hisztériakampánya, a külföldi civilek leidegenügynöközése éppúgy az ellenségképgyártást, a hazai használatú identitáspolitikát szolgálja. Nem a felsőoktatás, és egészen biztosan nem az ország minőségét. *  *  *A hét külföldi híre a brit elszakadás elindítása. Az 50. cikkely aktiválásának egészen biztos örül a Kreml ura, talán ő az egyetlen, aki az európai dezintegrációs őrületekből valóban profitál. Senki, még a brexit ötletgazdái sem tudják, pontosan, honnan hová akarnak eljutni, milyen szerződéssel mit akarnak elérni, hiszen sok, most „kiharcolt” szuverén jog és kivételezett előjog már eddig is az ő kezükben volt, nem véletlenül kampányoltak a Brexit kiötlői számos hazugsággal, majd amikor kiderültek, lemondtak vagy zavartan eloldalogtak, Cameron konkrétan fütyörészve hagyta ott a kamerákat. Két év fárasztó huzavona kezdődik, hiszen a britek (érthetően) nem akarnak 60 milliárd eurós büntetést fizetni, az EU pedig (érthetően) nem akarja, hogy a brit kilépés példát statuáljon. És most? Jó lesz a britek nélkül? Nem, nem lesz jó, itt hagynak minket cserben, egy rakás kisstílű nacionalistával az egyik oldalon, egy rakás szocdem újraelosztóval, „föderális” Európáról álmodó bürokratával a másikon. Jó lett volna együtt reformálni, egy valóban szabad Európát megcélozva. We're gonna miss you, guys. SERES LÁSZLÓa HVG publicistája