Egy csodás hétvége

Le kellene fényképezni, utóvégre nem mindennap találkozik az ember zoknit vásárló köztársasági elnökkel, de mire mozdultam volna, már elköszönt a fiatalka pénztárosnőtől, aki láthatólag nem ismerte fel, megfordult, mosolyogva köszönt nekünk, s mire piruló kislányokká válva visszarebegtünk egy dovigyeniát, már ki is ment az üzletből. De nem jutott messzire, mert a teraszon ülők odahívták magukhoz, a kezét rázták, tíz percig fényképezkedtek vele. A járókelők mind derűsen nézték, az egész jelenet spontán, jó hangulatú és emberi volt. Még a testőrök is mosolyogtak. Aztán a Duna-part felé indultam. Egy hatalmas légi alkalmatosság tűnt fel a víz fölött. Föl-le lebegett, mintha alulról zsinóron húzgálták volna. A korzózó emberek mind az égre mutogattak. Egy piros-kék kockás zakós bácsika (nem bohóc) örvendezve megállított. Asszonyom, látott már ilyet? Mintha egy nagy hal repülne a levegőben!És jött a szombat. Először Dunamocs, futóverseny, amit Kele Géza futónagykövet szervezett. 2 évestől 87 éves korig futott és gyalogolt 211 ember, jó hangulatban, szép környezetben, utána finom gulyás. Kezet foghattam a győztessel, a 28-szoros bajnok zsitvabesenyői Magyar Imrével, megismertem Etát, a maratonfutónőt, aki húsz évet nyugodtan letagadhatna. Utána irány Kisudvarnok, az ország legszebb faluja. Itt Karácsony József szervezett focitornát, amit a lelkes kisfiúkból álló kék-fehérek, vagyis a Szabó Gyula Alapiskola csapata nyert meg. A vasárnapnak, amit falun töltöttem, egy másik kisfiú, a galántai Bukor Zsizsi Ádám junior úszó világbajnoki ezüstjei és aranya adta meg az alaphangulatot. Örvendezve indultam a közeli boltba. A lila épület előtt három hatalmas termetű ló parkolt, nyergükben kovbojok. Aztán lassacskán elindultak, talán vadnyugat felé... Délután a kertben ültem, s örültem a sok csodás emberrel való találkozásnak. Akkor a semmiből hirtelen előbukkant egy apró piros pók. Föl-le mozgott, hirtelen felugrott, mintha felrántanák, azután lezuhant, mintha egy tenyérből esne ki. Úgy tűnt, a semmiben közlekedik, de aztán a fényben felcsillant a vékonyka szál. Madarak szálltak, repülők jöttek, s a pók kitartóan mozgott az aranyeső és a diófa között.Ahogy mindannyian mozgunk, vízben, földön, utcán, levegőben. Isten tenyerében.