Eduard Heger pótvizsgán

Nem lesz nyugodt nyara Zuzana Čaputová államfőnek sem. Ő egyelőre a miniszterelnökkel, majd az SaS elnökével kíván tárgyalni, de nem kizárt, hogy nemsokára alkotmányos jogával élve, fontos szerepet vállalhat a jelenlegi kormányválság megoldásában.

A miniszterelnök ugyan igyekszik békítő politikusként viselkedni, szombaton baráti vacsorára hívja Sulíkot, hogy rávegye őt ultimátumának visszavonására, esetleg valamiféle kompromisszumos megoldásra bírja rá, de aligha jár sikerrel. Ugyanis a vendége feltehetően ragaszkodni fog Matovič menesztéséhez, mert őt tartja a szinte már megszámlálhatatlan koalíciós viszálykodások leggyakoribb okozójának. Az viszont már most bizonyos, hogy Hegert nem kis felelősség terheli a koalíciós kapcsolatok elmérgesedéséért. Amióta a kabinet élére került, elnézi Matovičnak, hogy amolyan elszabadult hajóágyúként viselkedik, rendszeresen sértegeti Sulíkot, néhány hónapja Vladimír Lengvarský egészségügyi minisztert is, meg mindazokat, akik nem értenek egyet hirtelen ötleteiből fakadó rögtönzéseivel, amelyeket pénzügyminiszterként máig alkalmaz. Heger pedig nem tudja, vagy nem meri megfékezni őt.

Érdemes megemlíteni, hogy a Matovič–Sulík iszapbirkózás már tizenkét éve tart. Ugyanis 2010-ben a szlovák liberálisok elnöke felvette pártjának választási listájára az OĽaNO négy alapító tagját, akik akkor így jutottak be először a pozsonyi parlamentbe. Sulík nemsokára rádöbbent, hogy kígyót melenget a keblén, mert Matovič amint megvetette lábát a törvényhozásban, ahol a a pártfogoltja öntörvényűen kezdett tüsténkedni, néhányszor például a Smert támogatta szavazatával. Aztán ugyanúgy voksolt Iveta Radičová kormánya ellen, mint az SaS összes parlamenti képviselője. Ezt a tényt mostanság a pénzügyi tárca jelenlegi vezetője elhallgatja. Nem makulátlan Sulík sem, aki most joggal bírálja vetélytársát azért, mert saját parlamenti sikereinek érdekében hajlandó összeszűrni a levet még az újfasiszta képviselőkkel is. Ám arról a vetélytársa nem beszél, hogy tizenkét évvel ezelőtti képviselőházi választás előtt többször ő is titkos tárgyalásokat folytatott Marian Kotlebával. Igaz, azóta nem bratyizik vele, még titokban sem.

Ilyen előzmények után nem egyszerű a kormányfő helyzete. Ráadásul ő a legerősebb kormánypárt tagja, amelynek az elnöke éppen Igor Matovič. Őt a parlamenti frakciójuk csaknem ötven tagja támogatja. A miniszterelnök mindezt tudatosítja és továbbra is – Filip Obradovič szlovák publicista jellemzése szerint – a pártelnök engedelmes kiszolgálója. E héten bírálta Sulíkot, amiért nem személyesen adta át, hanem az interneten küldte el neki az SaS követeléseit. Szerdán pedig, nyilván a pénzügyminiszter kicsinyes bosszúja fölött szemet hunyva, nem hívta meg Branislav Gröhling oktatásügyi minisztert arra a sajtótájékoztatóra, amelyen bejelentették a pedagógusok és más iskolai alkalmazottak bérének emelését. Lám-lám, most mégis talált pénzt erre, méghozzá adóemelés nélkül, az államkasszában a tárcavezető.

E jó hír ellenére a miniszterelnök békítőként egyelőre megbukott. A pótvizsgát a már említett holnapi vacsorával kezdi. Nem lesz könnyű dolga jobb belátásra bírni Sulíkot, aki ragaszkodik Matovič távozásához a kormányból, amire viszont a miniszterelnök nyilván nem bólint rá. Így aztán valószínűleg két fejlemény várható. Vagy hárompárti, a jelenlegi politikai szövetségnél még ingatagabb koalíció marad, a függetlenek, netán az újfasiszták csendes támogatásával. Vagy pedig az előrehozott választás felé sodródik az ország. Bárhogy alakul is a belpolitikai helyzet, a nyári kánikula után minden bizonnyal forró politikai ősz zúdul ránk.