Édeshármas

<p>Nincs nekem bajom a plázákkal, mert kerülöm őket. Nekem egyszerűen nem jött be ez a mindent egy helyen szisztéma, ami az én rendszerem szerint: alig valami, szanaszéjjel, messzire egymástól.&nbsp;</p>

Viszont ha nem akarok uszodába bumlizni, kénytelen vagyok a közeli pláza sportcentrumába járni. Persze, előre megtervezett útvonalon, célirányosan a lifthez, usziba be-ki, lift, lépcső és cső. Csak a közeli Food Court gyomorforgató égettolaj-szagát kell megúsznom, a felvonóra várva. Legutóbb viszont úgy kiúsztam magam, hogy nem bírtam hazáig, levágódtam a kajaudvar legszélső asztalához, hogy behabzsoljam a táskám mélyéről előkotort, reggeliről maradt sajtot. Közben már a félbehagyott munkám járt a fejemben, bambultam magam elé, de egyébként se találtam volna semmi érdekeset az intimitás hiányától szenvedő, felfuvalkodott hodályban. „Én már úgyse bírom. Különben is túl sós, az orvosom tiltja” – tette le elém tányérját egy idős férfi, és miközben teli szájjal próbáltam tiltakozni, nyugtatólag felemelte a kezét, tudja ő jól, hogy van ez a mai világban, sokan nélkülöznek, és azzal visszaült a szomszéd asztalhoz olvasgatni. No, most mi lesz, Habzsikám? Nem megmondták neked ezerszer, hogy lassan egyél, jól rágd meg az ételt, úgy könnyebb megemészteni?! Öt euróért pancsikoltál egy órácskát, most meg nyertél három zsírban tocsogó hogyishívjákot – mert csak ennyit tudtam megállapítani az elém rakott panírozott cuccokból. Le voltam taglózva. Egyébként maga a gesztus tetszett, kívülről nézve minden szép volt és jó. Magam is adakozom, jóleső érzés. Csakhogy én most úgy voltam helyzeten belül, hogy az adakozás túlsó oldalán. Nem nagyon tudtam a szereposztással kibékülni. És minél tovább fixíroztam az én kis árva csirkefalatkáimat, annál jobban szerettem volna újságot olvasó kisnyugdíjas lenni. Hogyan fogok kiszabadulni az adakozás Bermuda-háromszögéből? Étkezéssel, édesem, bizony ám! És semmi trükk, ha jót akarsz. Hát, akkor helló, transz-zsírsavak, pápá HDL-koleszterinszint! És majszolgatni kezdtem az inkognitós pipihusit, komótosan, minden ízében kiélvezve azt a pillanatot, amikor hármasban maradtunk ebben a csicsásan hivalkodó, mégis kietlen hodályban. Egy adakozó, egy rászoruló és egy szándék: hogy legalább azt ne rontsuk el, ami még működik ebben a mai világban.
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?