Depresszió, feltámadás, pizza

Irinej pátriárka halálhírétől voltak hangosak a médiumok, amikor Bandika és Ervin odaért a pizzázóhoz. Jó napot, Andrejka, jöttünk a Margheritáért meg a Hawaiért. Megvannak? Andrejka bólintott, hogy igen, közben egyik kezével a telefont tartotta a füléhez, másik kezével pedig jegyzetelt. Várakozás közben a fiúk arról beszélgettek, van-e valami jó a november nevű hónapban, és ha igen, micsoda. Bandika szerint a levelek hullása magában is kellemes látvány, hiszen nincs két egyforma lisztopad, ahogy ezt a hónapot a csehek nevezik. Egyébként semmi mást nem tudott említeni, amitől a november kellemesebb lenne, mint a szintén elég depresszív február.

Ervin már várta, hogy közbeszólhasson. Meglátása szerint a november egyetlen, viszont annál nagyobb attrakciója a beaujolais érkezése. A világszerte népszerű francia újbor hagyományosan november harmadik csütörtökén jelenik meg a borpiacon. Primőr ízvilága buja animalitást csempész a hervadó novemberi hangulatba – jelentette ki Ervin. Egyből hozzá is tette, hogy Közép-Európában a depresszió is korábban érkezik az őszbe, és talán épp ezért, az újborok megjelenéséig sem kell megvárni a harmadik csütörtököt. Szent Márton napján, vagyis november 11-én már lehet velük barátkozni. És azt tudja, hol született Szent Márton? – kérdezett vissza Bandika. Ervin nem jött zavarba, és kijelentette, hogy tudja, ugyanabban a dunántúli városban, ahol James Joyce. Andrejka kirúgta az étterem ajtaját, és kinyújtotta a két pizzás dobozt, és nem hajolt le a számláért, amelyet a dobozok tetejéről lefújt a szél. A fiúk átadták a pénzt, és elindultak hazafelé. Már a kályhában pattogó fenyőtuskó melegénél falatoztak, amikor bemondta a rádió, hogy Irenej pátriárka, a szerb ortodox egyház feje koronavírusban elhunyt. Bandika éppen egy ananászdarabon kérődzött, amikor belegondolt, milyen kegyetlenül magabiztos körforgás az élet. Mindennap halnak, ám születnek is emberek.

Ervinnek még mélyebb gondolatai jelentkeztek. Hallotta, hogy feltámadt a magyar foci? Kétszer nyertek egymás után. Hát aztán – csuklott egy nagyot Bandika, majd a vizespohárért nyúlt. És képzelje – folytatta Ervin –, mindkét meccset üres stadionban játszották. Szörnyen egyedül érezhették magukat a játékosok, nem gondolja? Bandika egy újabb szeletért nyúlt. Hát nézze, asszem, én is jobban fociznék, ha közben nem ordítana rám húszezer torok. Meg maga is. Ervin bólintott: ja, simán lehet. Hát a szlovák főügyészválasztást figyeli-e? Mind a szakramentum – csapta össze az üres pizzás dobozt Bandika.

Mást nem is nagyon lehet csinálni ebben a sáros időben.

A szerző a Vasárnap munkatársa